Nem OkéMinta

A bibliai időkben a vezetékes víz nem volt ismert. Nem volt könnyed reggeli zuhanyzás, ahogyan a csapot sem lehetett megnyitni egy pohár friss vízért. A legtöbb település a helyi kútra volt utalva. Minden reggel háztartásonként lement valaki a kúthoz egy-két vödörrel, hogy hazavigyen annyi vizet, amennyit elbír. Végül pedig csak akkor szabadott használni a vízből, amikor tényleg szükséged volt rá — különben mehettél újra a kútra.

Ez azt jelenti, hogy Jézus idejében az emberek nagyon meggondolták, hogy mikor igyanak egy pohár vizet. Ez nagyon idegesítő lehetett! Meleg éghajlaton éltek, gyalog mentek mindenhová, és fizikailag megterhelő tevékenységeket végeztek. Sokszor voltak szomjasak. Ennek ellenére meg kellett gondolniuk, hogy mikor igyanak vizet.

Érted már, hogy a mai szakaszban miért lelkesítették annyira Jézus szavai a hallgatóságot? Olyan víz, ami után nem leszel újra szomjas? Kinek nem kellett volna ilyen?!

Jézus azonban nem a fizikai szomjúságról beszélt. Valami mélyebbről szólt, és ami még fontosabb — arról a reménységről beszélt, amit ő kínál. Legtöbben hamar kifogyunk a reményből. Aggódunk, szorongunk, és úgy tűnik, nincs reménységünk. Jézus azonban azt mondja, hogy egy korty elég az ő reménységéből, és soha többé nem leszünk szomjasak.