Az Úr ImádságaMinta

Dicsőítés

Szenteltessék meg a te neved

Az Úr imádságának legtöbb kifejezése teljesen egyértelmű. Mégis van egy rész, ami elgondolkodtató, ez pedig a szenteltessék meg a te neved. Az Egyszerű fordítás szerint „imádkozunk, hogy nevedet mindenki tisztelje”. Ez segít egy kicsit. Az is segíthet, ha tudjuk, hogy a Bibliában a név mindenre utal, amit az adott személy képvisel és megtestesít. Tulajdonképpen a magyar nyelvben is találhatunk erre vonatkozó utalásokat, amikor például azt mondjuk, hogy „besározta a nevemet”, vagy amikor valakinek a nevét dícsérjük.

Isten nevének megszentelése vagy tisztelése leegyszerűsítve azt jelenti, hogy úgy dicsőítjük és tiszteljük Istent, hogy Őt, és minden vele kapcsolatos dolgot minden saját magunkkal kapcsolatos dolog fölé emeljük. Arra emlékeztet minket, hogy Isten mindenek fölött való, és nekünk is mindenek fölé kell Őt emelnünk. Azért van erre szükség, mert létezik egyfajta „lelki gravitáció” elszabadulva a világban, amely hajlamos mindent lefelé húzni, beleértve Istent is. Istennek ezt a fajta lealacsonyítását minden szinten észrevehetjük. Ezt láthatjuk, amikor például valaki magabiztosan azt állítja, hogy ő „Isten nevében” tevékenykedett, ezért bármilyen őt illető kritika valójában Isten ellen szól. Ugyanúgy, ahogy feltételezésem szerint senki sem szándékozna keresztülgázolni országa zászlaján, nagyon óvatosnak kell lennünk azzal kapcsolatban is, hogy ne tegyünk vagy mondjunk olyat, ami beszennyezheti Isten nevét. Nagyon sok kár érte a kereszténységet, amikor emberek lealacsonyították Istent az ő nevében elkövetett megkérdőjelezhető cselekedeteken keresztül.

Fontos emlékeznünk, hogy az Úr imádsága azzal kezdődik, hogy magára Istenre fókuszál. A tízparancsolatban láthatjuk, hogy az első négy parancsolat Istenhez fűződő viszonyunkról szól, és a maradék hat vonatkozik az emberi kapcsolatokra. A Miatyánk hasonló mintázatot mutat, ami egy újabb emlékeztető számunkra, hogy az igaz imádságnak Istenre kell fókuszálnia és nem ránk.

Ha az imádságot azzal kezdjük, hogy felemeljük Istent dicsőítéssel és tisztelettel, akkor a lehető legjobb módon járunk el, és ennek számtalan oka van:

• Isten dicsőítése eszünkbe juttatja az univerzum valóságát. Körülvesznek minket mindenféle olyan hatóságok és egyének, akik saját bevallásuk szerint mindenek fölött uralkodnak, ami csak hatással lehet ránk. Isten dicsőítése emlékeztet minket arra, hogy bármilyen nehézséggel is kell szembenéznünk a napunk során, végső soron egyedül Isten kezében van a hatalom.


• Isten dicsőítése eszünkbe juttatja, hogy ki is Ő valójában, és ebből következően kik vagyunk mi. Még ha Krisztuson keresztül tökéletes szülőre találhatunk is Istenben, amikor imádsággal Istenhez fordulunk, sosem lehetünk vele egyenlőek. Az ima nem csak Istent emeli fel, minket is segít abban, hogy alázattal megtaláljuk a helyünket.


• Isten dicsőítése segít megtalálni azt, hogy mire fókuszáljunk. Ha imánk elején mennyei Atyánkat dicsőítjük, azzal segítünk, hogy imádságunk valóban Istenről szóljon. Olyan ez, mint amikor a térképet tájoljuk az iránytű mentén, garantálva ezzel, hogy mindig megtaláljuk a valódi északot. Olyan erőteljesek a saját személyiségvonásaink és aggodalmaink, hogy nagyon könnyű belecsúszni abba a hibába, hogy magunkat helyezzük az imádság középpontjába, ami eltorzítja a mondandónkat, és az imádságunk nem lesz több egy bevásárlólistánál. Ha imádságunk alapja nem a dicsőítés, akkor mindig fennáll a veszélye annak, hogy úgy fogunk Istenre tekinteni, mint egy olyan személyre, aki alig több annál, aki a képes betölteni a szükségeinket. Egy bálványt teremtünk, aki nem több, mint egy csodálatos természetfölötti orvos, mennyei bank vagy égi bevásárlóközpont, egy személy, aki szinte csak arra kell, hogy meggyógyítson, gyarapítsa vagyonunkat és megadja, amit szeretnénk.


• A dicsőítés emlékeztet minket Isten valós mivoltára. Sok keresztény átsiklik az Ószövetség felett, ami sajnálatos, ugyanis annak lapjai fektetik le az Újszövetségben látható istenképünk alapjait. Az Ószövetségben Isten Jó Pásztor, Király, Bíró, Megváltó, Szent és így tovább. A Biblián alapuló dicsőítés gazdagabb és mélyebb elképzelést nyújt arra vonatkozóan, hogy ki Isten.


• A dicsőítés felemeli és magasztalja Istent. A régi vasárnapi iskolák egyik bölcs és jó gondolata a következő: „kicsi Isten, nagy problémák; nagy Isten kis problémák”. A dicsőítés felmagasztalja Istent!