Amikor a hit cserben hagy: Isten tíznapos keresése a kétségek árnyékábanMinta

A kivonulás könyvében Isten azért mondta Mózesnek, hogy vegye le a szandálját, mert szent helyen állt. Mennyire meglephette ez őt! Nagyon jól ismerte a sivatagnak azon részét. Negyven évig sétált rajta pásztorként. Mózes számára ez egy munkahely volt. Az ő gondolataiban csak közönséges, poros, koszos, birkák által letaposott föld volt. De Isten azt mondta: szent hely.

Mi van, ha a föld, ahol most állsz, szentséggel van átitatva? Mi van, ha az életed minden részletét Isten körvonalai járják át? Mi van, ha a téged körülvevő légkört az Ő hangja járja át?

Isten szól hozzád. Csak lehet nem olyan módon, ahogy te elvárod.

• Másokon keresztül szól. Még olyanokon is, akik idegesítenek.

• A művészeten keresztül: jó könyveken, zenén, verseken, dalokon, és fényképeken.

• Álmokon keresztül. . . .

• A teremtett világon keresztül, ahogy belélegezzük a szépségét annak, amit teremtett.

• A hiten és a mardosó érzésen keresztül, hogy valami nem jó. (Néha nem Isten csendje a probléma, hanem a bűn fülsüketítő hangja. A bűn életünk leghangosabb hangja akar lenni. Ne hagyjuk ezt.)

• A fájdalmunkon keresztül.

• A veszteségeinken keresztül.

• A kételkedésünkön keresztül.

Ha Isten létezik, akkor nem létezik közönséges talaj. Minden hely szent. Ebben a pillanatban, pont ahol vagy, akárhol is vagy, az szent hely. Isten meghív, hogy vedd le a szandálod és süllyeszd bele a lábujjaid a talajba és magasztald az Urat.

Ő itt van.

Isten ujjlenyomatai ott vannak életed minden pillanatán.