Amikor a hit cserben hagy: Isten tíznapos keresése a kétségek árnyékábanMinta

El sem tudom képzelni, hogy mi van, ha a Bibliát rosszul olvassuk. Talán annyira megszállottan hittük, hogy egy ősi könyv választ ad minden történelmi, kulturális, tudományos és morális kérdésünkre, hogy a kételkedés elkerülhetetlenné vált. De mi van, ha az elsődleges célja nem az értelmi bizonyosság lenne, hanem hogy bennünket egy virágzó kapcsolatra vezessen Istennel?

Talán kevésbé modern szemmel (Mennyire racionális?) vagy posztmodern szemmel (Hogyan szólít meg?) kellene néznünk a Bibliát. Talán úgy kell elfogadnunk, ahogy van: egy szokatlan, furcsa, bonyolult, kihívást jelentő, inspiráló, hívogató, szokásokkal szakító könyv, ami lapról lapra, történetről történetre csúcsosodik ki Jézus személyében.

És ha ez igaz, akkor mint bármilyen kapcsolat kiépítéséhez, ehhez is idő kell.

Kitartásra van szükségünk, hogy az ősi, kérges felszín alá ásva fel tudjuk fedni az igazságot.

És nagyfokú alázatra lesz szükségünk, hogy a gondolkodásunkat megváltoztassuk amikor ezt elérjük.

Akár így, akár úgy, békére fogok találni, tudva azt, hogy a szerzők szintén kétkedők voltak. Ők is küzdöttek a gondolataikkal. De folytatták az útjukat Emmausz felé, mert hitték, hogy a végén minden megérte. Remélték, hogy valamikor, valahogyan meglátják a Messiást.

És ez teszi a Bibliát nem csak megbízhatóvá, hanem életpéldává is.