Őrült szeretet Francis ChannelMinta

"Lehet, hogy nem fogod befejezni ezt az olvasmányt"

Meghalhatsz még az előtt, hogy ezt végigolvasnád. Én is meghalhatok, amíg te ezt olvasod. Ma. Bármelyik pillanatban.

Egy átlagos napon el vagyunk foglalva saját magunkkal. Egy átlagos napon nem nagyon figyelünk oda Istenre. Egy átlagos napon elfelejtjük, hogy az élet igazából illékony.

Tényleg elhiszed, hogy bármelyik pillanatban eltűnhetsz? Hogy lehet, hogy ma fogsz meghalni? Vagy valahogy inkább sérthetetlennek érzed magad?

Soha nem voltak szívproblémáim, pár évvel ezelőttig, amikor egyszer erős szívdobogás érzésem lett. Ez aztán idővel egyre gyakoribbá vált, és aggasztott.

Ha őszinte akarok lenni, tudtam, hogy mi a probléma. Belemerültem, aztán pedig teljesen ellepett a stressz. Karácsonyi időszak volt, és rengeteg dolgot kellett elintéznem és átgondolnom.

De szenteste a probléma újra felerősödött, annyira, hogy azt mondtam a feleségemnek, hogy az istentisztelet után bemegyek az ügyeletre. Viszont az istentisztelet alatt minden aggodalmamat és idegességemet átadtam Istennek. A tüneteim lassan elmúltak, és azóta sem mentem miattuk orvoshoz.

Bármikor, ha a problémáim fölém tornyosulnak—ha stresszes vagyok az életem, a családom vagy az állásom miatt—igazából azt az üzenetet közvetítem, hogy szerintem a körülményeim fontosabbak, mint Isten parancsa, hogy mindig örvendjünk. Más szóval, hogy jogom van engedetlennek lenni Istennel szemben, a rám nehezülő felelősség súlya miatt.

Gyakran veszem észre magamon, hogy megint ezt a leckét tanulom. Annak ellenére, hogy megpillantom Isten szentségét, mégis vagyok elég ostoba hozzá, hogy elfelejtsem, hogy az élet teljes egészében Istenről szól, és nem teljes egészében rólam.

*Milyen gyakran jut eszedbe, hogy mennyire röpke is az élet? Hogyan segít ez a felismerés abban, hogy őszintébben, szeretetteljesebben és reménytelibben élj?

Végül pedig nézd meg ezt a videót, és gondold át a benne szereplő pontokat.