LEVÉL A HÉBEREKHEZ 10
10
1 Minthogy csakugyan a törvényben csak az elkövetkező javaknak az árnyéka van meg, és nem a dolgok való alakja, világos, hogy ugyanolyan áldozatokkal, melyeket évről-évre visznek szakadatlanul, nem lehet befejezettekké tenni azokat, akik Istenhez közelednek.
2 Ha nem így volna, akkor már megszűntek volna hordani az áldozatokat, mert azoknak a szolgálattevőknek lelkiismerete, akik egyszer megtisztultak, többé nem tudott volna vétkekről.
3 De nem ez történt, hanem a vétkek tudata évről-évre megmaradt bennük,
4 mert hiszen lehetetlen, hogy bikák és bakok vére elvegyen vétkeket.
5 Azért mondta azt, amikor a világba belépett: „Véres áldozatot, áldozathozatalt nem akartál, hanem testet alkottál nekem,
6 egészen égő s vétkekért való áldozatokat nem helyeseltél.
7 Akkor mondtam: Ím, itt vagyok! A könyvtekercsben írva van rólam, hogy megteszem, óh Isten, a te akaratodat.”
8 Fentebb azt mondja: „Véres áldozatokat és áldozathozatalt, továbbá égő és vétekért való áldozatokat nem akartál, sem nem helyeseltél.” Pedig ilyeneket visznek a törvény szerint.
9 Akkor szólt aztán: „Ím itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy a második fennálljon.
10 Ez az akarat szentelt meg minket a Krisztus Jézus testének egyszeri feláldozásán keresztül.
11 Minden lévita pap naponként szolgálatban áll, és sokszor viszi fel ugyanazokat az áldozatokat, melyeknek azonban soha sincs hatalmuk arra, hogy a vétkeket egészen elvegyék.
12 Ő ellenben, miután egyszersmindenkorra felvitt egyetlen véresáldozatot a vétkekért, leült az Isten jobbjára,
13 s a jövőtől várja, hogy ellenségeit lába zsámolyává tegyék.
14 Mert egyetlen áldozatvitelével mindenkorra bevégzettekké tette a megszentelődőket.
15 A Szent Szellem is bizonyságot tesz erről nekünk: miután tudniillik ezt mondta az Úr.
16 „Ez az a szövetség, melyet végrendeletül hagyok rájuk ama napok után: Törvényeimet szívükbe adom, s gondolkodásukba beírom őket” – ezt is mondja:
17 „Vétkeikről és törvénytiprásaikról többé meg nem emlékezem!”
18 Ahol azonban ezeket elengedik, ott többé nincs vétekért való áldozat.
19 Minthogy tehát bizalom adta szabadságunk van arra testvéreim, hogy Jézus vérével a szentélybe bemenjünk,
20 – s ezt a bejárást új és élő útként ő szentelte fel nekünk a függönyön, azaz saját húsán keresztül –,
21 minthogy továbbá van egy nagy főpapunk az Isten háza felett,
22 járuljunk igaz szívvel, kiteljesedett hittel, a rossz lelkiismerettől vérhintéssel megszabadított szívvel, tiszta vízzel megmosott testtel Istenhez,
23 ragaszkodjunk ingadozás nélkül a reménység vallástételéhez, mert hű az, aki az ígéretet tette
24 és vizsgáljuk egymást avégett, hogy ki-ki a másikat szeretetre és nemes tettekre ingerelje,
25 amellett ne hagyjuk abba a nála való összegyülekezésünket, mint ez némelyeknek szokásuk, hanem bátorítsuk egymást, éspedig annál inkább, minél gyorsabban látjátok közeledni azt a napot.
26 Mert ha önként vétünk azután, hogy az igazságra való újra ráismerést elfogadtuk, nincs számunkra több véresáldozat,
27 hanem csak az ítéletnek bizonyos félelmes várása, és tűznek izzó heve, mely meg fogja emészteni az ellenállókat.
28 Ha valaki Mózes törvényét elvetette, az két vagy három tanú vallomására irgalom nélkül a halál fia.
29 Mit gondoltok, mennyivel súlyosabb megtorlást érdemel az, aki az Isten Fiát megtapodta, a szövetség vérével, mellyel megszentelték, úgy bánt, mint valami közönséges dologgal, és a kegyelem Szellemét bántalmazta.
30 Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: „Enyém a megtorlás, én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr megítéli népét.”
31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
32 Emlékezzetek csak a korábbi napokra, melyekben azután, hogy megvilágosodtatok, a szenvedések okozta sok viaskodásban kitartottatok,
33 részben, mikor gyalázásokkal és szorongattatásokkal az emberek látványosságára tettek titeket, részben, amikor az így járókkal a közösséget vállaltátok.
34 Hiszen együtt szenvedtetek a foglyokkal is, örömmel fogadtátok a vagyonotok elrablását abban a tudatban, hogy jobb és maradandó vagyonotok van.
35 Ne dobjátok el hát magatoktól a szabad szólás bizalmát, mert ennek nagy a jutalma.
36 Állhatatosságra van szükségetek, hogy miután az Isten akaratát megtettétek, elnyerjétek az ígéretet.
37 Mert még csak egy kicsiny ennyi-annyi, s az eljövendő itt lesz, és nem késik.
38 Az én igazságosom pedig élni fog a hit alapján, ha azonban meghátrál, nem ért vele egyet a lelkem.
39 Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megtarthassuk a lelkünket.
Jelenleg kiválasztva:
LEVÉL A HÉBEREKHEZ 10: CSIA
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be