Lukács 14
14
Vízkóros meggyógyítása szombatnapon
1És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. 2És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. 3És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é #Mát. 12,10. szombatnapon gyógyítani? 4Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. 5És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, #Mát. 12,11. a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? 6És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre. 7És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: 8Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a #Péld. 25,6.7. fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, 9És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. 10Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. 11Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, #rész18,14. Jób 22,29. Máté 23,12. megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. 12Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők #rész6,33. is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. 13Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, #Máté 25,34–36.40. csonkabonkákat, sántákat, vakokat: 14És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
Példázat a nagy vacsoráról
15Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
(Vers 16–24: v. ö. Máté 22,2–14.)
16Ő pedig monda annak: Egy ember készíte #Mát. 22,2–10. Jel. 19,7–9. Péld. 9,2–5. nagy vacsorát, és sokakat meghíva; 17És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja #Mát. 15,24. 10,5.6. Csel. 13,46. a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! 18És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! 19És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! 20A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. 21Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. 22És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. 23Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. 24Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos #4 Móz. 13,3.26.32.34. 14,1.4.21.23. férfiak #vers 17. közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Önmegtagadás
25Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
(Vers 26–27: v. ö. Máté 10,37–38.)
26Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és #Mát. 10,37.38. anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. 27És valaki nem hordozza #rész9,23. Mát. 10,38. Márk 8,34. az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. 28Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? 29Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, 30Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! 31Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött? 32Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. 33Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. 34Jó a só: de ha a #Mát. 5,13. Márk 9,50. só megízetlenül, mivel sózzák meg? 35Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek #Mát. 11,15. van füle a hallásra, hallja.
Currently Selected:
Lukács 14: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain