Mindent újjá teszMinta

A keresztény élet valóban tele van ellentmondássokkal. Ami Jézusnak kedves, az épp annak az ellentéte, amihez természetes állapotunkban ragaszkodunk. 

A Korinthusbeliekhez írt második levél az ellentétek levele. Egy levél az ember kalandra kész hitéről, amely minden reménységét Istenbe veti, annak ellenére, hogy az embernek saját erejébe és büszkeségébe bíznia szinte mindig biztonságosabbnak és ismerősebbnek tűnik. Lelkünk óceánjának mélyén lakozó megingathatatlan békességről szól, amelyre akkor találunk, amikor a bűneink már nincsenek számon tartva, mert Isten elküldte a világba a Fiát, Jézus Krisztust, Aki magára vette a mi bűneinket. Pál ezt megbékélésnek nevezi. 

Amikor Pál megérkezett a Krisztus utáni korai ötvenes években, Korinthus a fejlődésének tetőpontján állt. Görögország déli részének kereskedelmi központjaként a város virágzott, gazdag volt, élvezve a római és görög kultúra egyvelegét. Korinthus ókori városában minden megvolt, amire az ember vágyhatott. Tudjuk azonban, hogy amikor minden általunk áhított dolog karnyújtásnyira van tőlünk, ezek nem feltételenül töltik be a bennünk élő legmélyebb vágyakozást. 

A korinthusi kultúra gazdagságának megvolt az árnyoldala is, hasonlóan a mai modern városokéhoz. Prostitúció, rabszolgaság és mindenféle szexuális perverzió uralkodott a város területén és vonzáskörzetében. Hamis bálványok mindenütt. 

Azért találom biztatónak ezt a levelet, mert ha az Egyház (Gyülekezet) munkájának volt eredménye Korinthusban, akkor a mi, mai lakhelyeinken is ugyanúgy lehetséges ez. Bevallom, néha úgy érzem, a mai világ már túl messzire ment a bántalmazás, a fajgyűlölet és az erkölcsi romlottság terén. Azonban, ha Jézus evangéliuma képes volt átformálni a korinthusbeli prostituáltakat, gazdag elnyomókat, pogányokat és zsinagóga vezetőket, akkor Jézus Krisztus jó híre ugyanígy képes hatni a mai városok lakóira is. S habár időnként hajlamos vagyok azt feltételezni, hogy Isten gyermekeinek muszáj vallásos környezetben élnie, a valóság az, hogy a keresztények ott éltek Korinthus városában is, épp úgy, ahogy te és én is részét képezzük a bennünket körülvevő kultúrának és társadalomnak ott, ahol élünk. A Korinthusbeliekhez írt második levél arra emlékeztet minket, hogy Isten gyülekezetének ragyogása a sötétségben a legfényesebb, nem pedig a már amúgy is kivilágított szentélyekben.

Ahogy végighaladsz a Korinthusbeliekhez írt második levélen, kísérd figyelemmel az ellentéteket. Figyeld meg, Pál miként szereti feltételek nélkül a Korinthusbelieket. Ahogy fontolóra veszed a szembeötlő különbségeket, ne feledd, hogy Isten képessé tett arra, hogy példamutatóan és hitedet bátran felvállalva élj Isten kiválasztottjaként, hiszen - Jézus halála és feltámadása révén - a régi elmúlt és új jött helyébe. Legutőbbi értesüléseim szerint a régi és az új szöges ellentétei egymásnak.