Őrizd meg a reményt!Minta

Gyilkos hazugságok

Olvasd el: Zsoltárok 77

IMÁK: Zsoltárok 77:10–13

„Azt mondom végül: a Felséges jobb keze megváltozott, s már nem mozdul értünk, ettől félek én! Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira. Emlékszem félelmetes régi tetteire. Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló, ezekről elmélkedem. Bizony, minden utad szent, ó, Isten! Senki sem hasonlítható hozzád! Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!”

Elmélkedés

Nem mindig könnyű emlékezni arra, hogy milyen is Isten. Amikor az életünk széthullik, könnyen elfelejthetjük, hogy Ő jó. Amikor a dolgok igazságtalannak tűnnek, könnyen elfelejtjük, hogy Ő igazságos. Amikor mások bántanak minket, könnyen elfelejtjük, hogy Ő könyörületes és szerető.

Miközben a zsoltáros kiönti a szívét Istennek, megosztja vele az őszinte gondolatait, és felteszi a kérdést, hogy vajon hol van Isten, amikor őt gyötrelmek érik. Mindannyian átéltünk már hasonlót: amikor a kételyek, a félelem, a kétségbeesés felülkerekedik rajtunk. A zsoltáríró ekkor így szól: „Azt mondom végül: a Felséges jobb keze megváltozott, s már nem mozdul értünk, ettől félek én!” (Zsoltárok 77:10). Ha megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk, akkor a világ és az ellenség hazugságokkal áraszt el bennünket Istenről. Ezt a zsoltáríró is észrevette, a felfedezésbe pedig belebetegedett.

Azonban ahelyett, hogy feladta volna, elhitte volna a hazugságot és megadta volna magát a kétségbeesésnek, a zsoltáros inkább az igazságot vallotta meg: Isten az, aki csodálatos dolgokat tesz.

Az élet nem könnyű. Amikor bekövetkezik a legrosszabb, őszinték lehetünk Istennel a kétségeinket és a félelmeinket illetően! Kérdezhetünk tőle, kiönthetjük neki a szívünket, panaszkodhatunk. De aztán ahelyett, hogy megadnánk magunkat a fájdalomnak és a hazugságoknak, forduljunk az igazsághoz!

Remény nélkül nem tudjuk felvenni a harcot az ellenség hazugságaival. A remény igazsággal vértez fel bennünket, és emlékeztet arra, hogy ha egy jó Istent szolgálunk, akkor jó dolgokat várhatunk tőle. Ha az Istent illető igazságokra fókuszálunk, akkor növekszik majd bennünk a kitartás és a hit. Ha Isten jóságában reménykedünk, és nem a körülményekben vagy a feltételekben bízunk, akkor nem ingadozunk majd.

A mi Istenünk csodálatos dolgokat cselekszik. Nap mint nap felfedi az erejét. Ha arra figyelünk, hogy igazából kicsoda Isten, ha emlékszünk arra, milyen hűséges volt a múltban is, akkor méltán bízhatunk abban, hogy Ő a jövőben is hűséges lesz. A reménységünk biztos talajon áll, mert Benne gyökerezik. Isten ugyan nem mindig úgy válaszol, ahogy mi azt elképzeljük, nem mindig adja meg a remélt kimenetelt, de Ő mindig jó. A mi reménységünk nem a kimeneteltől vagy a körülményektől függ, hanem Istentől. Ő pedig nem változik, és mindig értünk mozdul.