Elvárással VárakozniMinta

Elfogadni Isten időzítését

„…nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé…” - 2Móz 13:17-18

Isten reménységet és álmokat ad, hogy bizonyos dolgok meg fognak történni az életünkben, de nem mindig engedi, hogy meglássuk a tervének pontos időzítését. Bár frusztráló ezt nem tudni, mégis ez tart minket benne Isten tervében. Amikor elfogadjuk az időzítését, megtanuljuk, hogyan élhetünk reménységben, és élvezhetjük az életet, míg Isten a problémáinkon dolgozik.

A 2Móz 13:17-18 azt mondja, hogy Isten a hosszabb és nehezebb úton vezette be Izráel népét az ígéret földjére, mert tudta, hogy még nem álltak készen bemenni. Szükségük volt még időre, felkészülésre, és ehhez néhány megpróbáltatáson még keresztül kellett menniük. Ebben a folyamatban Isten végig gondoskodott róluk, és megmutatta nekik, mit tegyenek.

Ugyanez igaz a mi életünkben is… Isten felkészítési időszaka egyszerűen előírja, hogy azt tegyük, amit mond, és akkor, amikor mondja, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk vagy próbálnánk mindent megfejteni. Mindegy milyen hosszú időt vesz igénybe, biztosak lehetünk abban, hogy mindig jobb, ha elfogadjuk Isten időzítését.

Ima:

Istenem, elfogadom az időzítésedet, lehet, hogy nem értem mindig, de tudom, hogy a Te útaid tökéletesek, és teljesen Rád bízom magam.