Félelem elleni vakcina 5. RészMinta

REMÉNYSÉGÜNK HORGONYA

A koronavírus következtében az egész világnak igen rövid idő alatt meg kellett felvennie és megszoknia az új, „karantén életstílust”. A társadalmunkban lezajló változások senkit nem hagytak érintetlenül. Mindannyian érintettek vagyunk valamely módon: Lemondott események, bezárt éttermek és üzletek, bezárt iskolák, kötelező munkahelyi távollét, pizsamás, otthon az interneten követett Istentiszteletek. Még a nyitva tartó boltok is sokszor egészen másként festenek: a korábban dugig pakolt, a WC papírtól a tejen át a majonézig mindenféle árutól roskadozó polcok most üresen árválkodnak.

Valóban sok új kényelmetlen helyzettel kell szembenéznünk, de arra is rájöttünk, hogy van egy csomó olyan dolog, amely nélkül nagyon jól megvagyunk. Sok olyan luxus dologról, amelyeknek túl nagy teret engedtünk életünkben, s emiatt ezeket létfontosságúnak tartottuk, most kiderült, hogy nem is élet-halál kérdése, ha nincsenek. Például, ha nem megyünk el étterembe vacsorázni, nem nézzük meg a legújabb bombasikerű mozifilmet, vagy nem vesszük meg azt az új, menő tavaszi dzsekit - ezek hiányába senki sem fog belerokkanni. Sőt, megfelelő körülmények között még akár a mindennapi kenyerünk és vizünk egy részét is megtagadhatjuk magunktól egy böjt-időszak erejéig, akár lelki célok elérésére, akár egészségügyi okokból.

Mindezek ellenére van valami, amit semmilyen körülmények között nem nélkülözhetünk... ez pedig a reménység! A reménység olyannyira életbevágóan fontos belső emberünknek, hogy ha nem találunk igazi reménységre, természetszerűen kezdünk kapaszkodni valamilyen hamis reménységbe. Az ember mindig remél. Az Istenbe vetett reménység utáni vágyat maga Isten szőtte bele szívünk rostjaiba, s mivel az ember természeténél fogva reménykedik, azok, akik nem ismerik Istent, olyan dolgokat fognak tisztelni, melyeket náluknál nagyobbnak tekintenek, s ezért ezekbe vetik minden reménységüket. Legyen az pénz, egy álom, tekintély, vagy akár egy másik személy, az ember mindenképpen talál magának valamit, amiben reménykedhet. Isten azonban, irántunk táplált mélységes szeretetéből arra vágyik, hogy reménységünket Őbelé vessük, mert minden más reménység hazugságra épül, előbb-utóbb megcsal, és végül elárul bennünket.

Az Úr az Ő Szavában felsorakoztatja a Saját részéről kapcsolatunkba hozott reménységek megszámlálhatatlan sokféleségét, nekünk adott irgalmától egészen a visszajövetelének ígéretéig. Számos bibliai igerész fejezi ki azt, milyen mélyen vágyik Isten szíve arra, hogy reménységünket Őbenne találjuk meg.

Reménykedünk Isten irgalmában:

„Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged. Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom." (Jeremiás Siralmai 3:20-24)

„Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat." (Zsoltárok 33:18)

„Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bízunk tebenned." (Zsoltárok 33:22)

„Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Zsoltárok 13:5)

Reménykedünk Isten Szavában:

„Akik téged félnek, látnak engem, és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem." (Zsoltárok 119:74)

„Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben." (Zsoltárok 119:116)

„Ő [Jézus] így válaszolt: Meg van írva, »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.«" (Máté 4:4)

„Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van reménységem." (Zsoltár 119:114)

Reménykedünk el nem múló szeretetében:

„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked." (Zofóniás 3:17)

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében." (János 15:9-10)

„Isten pedig abban mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt." (Róma 5:8)

Azért imádkozom, hogy Isten Szavának ezen ígéretei bátorítsanak és erősítsenek meg téged. Ez csak néhány igevers, ezeken kívül még ezernyi ezekhez hasonló van! Hiszem, hogy a bizonytalan idők közepette is meghorgonyozhatunk Isten szeretetében, Isten Szavában és magában Istenben. Megnyugtathat bennünket a tudat, hogy az Isten ígéreteibe vetett reménység soha nem okoz csalódást, sőt, mindig felemel és közelebb visz az Úrhoz.