Olvasóterv információk

Félelem elleni vakcina 4. RészMinta

Félelem elleni vakcina 4. Rész

1. NAP A(Z) 5-BÓL/-BŐL

ÁBRAHÁM HITE


Reinhard Bonnke írása


A Biblia 309 alkalommal utal Ábrahámra, de nevét az egész Közel-Keleten és a világtörténelemben mind a mai napig gyakran emlegetik, a hite miatt. Életéről sokat megtudhatunk Mózes első könyvéből.


„Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli. Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –, ezért egy házamnál született szolga lesz az örökösöm. Ám ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. Majd kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Ennyi utódod lesz! – mondta. Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.” (1Mózes 15:1-6)


Ábrahám az első, akit a „hitben való engedelmesség” embereként ismerhetünk meg, aki az életét következetesen Isten Szavával összhangban élte. „Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul.” (Róma 4:3) A félelem elpárolog, de ami hit által van, az megmarad örökké!


Mindig tartsd észben: a félelem a félőkkel együtt sírba száll, de azok, akik hittel teljesek, örökre megváltoztatják a világot!


Ábrahám megváltoztatta a világot! Valójában neki köszönhetjük az emberiség civilizációs fejlődését ezerötszáz évvel a görögök és a rómaiak ideje előtt. A fáraók Ábrahám előtt ezer évvel már uralkodtak Egyiptomban, és folytatták még további kétezer éven át, Ábrahám után, s mégsem fejtettek ki olyan hatást a világra, mint Ábrahám tette. A fáraók nem hagytak erkölcsi értékeket, csupán saját dicsőségükre emelt kolosszális emlékművek maradtak utánuk a sivatag homokjában. Ábrahám nem hagyott egyetlen olyan emléket sem maga után, amelyet megcsodálhatnánk, mégis, élete mindmáig hatással van emberek életére - akár vallásosak, akár nem.


Ábrahám nem volt mélyen vallásos ember. A mai értelemben véve egyáltalán nem volt vallásos. Nem volt hitvallása, énekeskönyve vagy Bibliája, és nem volt semmiféle teológiája Istenről. Valószínűleg nem tudott sokat Istenről, mégis: személyesen ismerte Istent, és azt is mondhatjuk, hogy nagyon jól ismerte. Amikor a hitről van szó, az egyetlen dolog, ami igazán számít, az a személyes kapcsolat a Mindenhatóval! Ábrahám Istennel járt, és Isten barátja volt. Ennek a pátriárkának Isten nem egy vasárnap reggeli vallásos kötelességet jelentett. Nem is volt gyülekezete, ahol megjelenhetett volna. Ábrahám nem csak azért hitt Istenben, hogy valamiféle tradícióhoz legyen hű. Nem volt semmiféle tradíció, csak Isten volt az életében, mivel Isten valóságos volt számára!


Isten kijelentette magát Ábrahámnak, és egy egyszerű utasítást adott neki: hagyja el Ur földjét. Isten nem mondta meg neki, hova menjen, Ábrahám mégis útnak indult. Ezzel kezdődött el Ábrahám felejthetetlen hitélete. A Zsidókhoz írt levél tizenegyes fejezetének nyolcadik igeverse így írja le ezt: „Hite által engedelmeskedett Ábrahám, amikor Isten hívta, hogy költözzön más helyre.” Ábrahámnak fogalma sem volt arról, hol van az a hely, csak azt tudta, hogy Isten neki ígérte, és egyszer majd az övé lesz. Hite által lakott Ábrahám azon a földön, amelyet Isten neki ígért. Pedig úgy élt ott, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette. Azért tudott így élni, mert hittel várta azt a várost, amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített.


Isten azt ígérte Ábrahámnak, hogy egy nagy nemzet atyja lesz, egy olyan nemzeté, amelynek Istene az ÚR lesz. Így szólt az ígéret: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Mózes 12:2-3) Fontos megjegyezni, hogy amikor Izsák - az ígéret első magja - végül megszületett, az Úr azt mondta Ábrahámnak, hogy áldozza fel egy oltáron! Azzal, hogy Ábrahám kész volt feláldozni Izsákot, elképesztő bizalmat mutatott Isten iránt!


Ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk, Ábrahám elhitte, hogy Isten - ha szükséges -, a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Isten hangja azonban a legdrámaibb pillanatban visszatartotta Ábrahám kezét attól, hogy levágja a fiát. Ábrahám sikeresen átment élete legnagyobb hit-próbáján. Hihetetlen hitet tanúsított, mivel teljesen megbízott Istenben, és elhitte Isten ígéretét, miszerint Izsák nemzedékek és népek atyja lesz, s egyszerűen azért, mert Isten ezt mondta neki.


Ábrahám nem kételkedett Istenben, ezért az Úr sem kételkedett Ábrahámban. Sőt, annyira kedvét lelte őbenne, hogy a Saját Nevének részévé tette Ábrahám nevét. Attól a naptól fogva úgy nevezte magát, hogy „Ábrahám Istene”. A Mindenható egy emberrel azonosította magát. Ez azt jelenti, hogy Isten hírneve Ábrahámon nyugodott. Isten személyére - a világ számára korábban ismeretlen Istenére -, az emberek abból következtethettek, hogy milyen volt Ábrahám. Isten saját nevét tette kockára azzal, hogy Ábraháméval összekötötte azt.


Ábrahám hitt az Úrban, és az Úr hitt Ábrahámban! Valami ehhez hasonló tükröződik abban, amit Jézus mondott Máté evangéliuma tizedik fejezetének harminckettes igeversében: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” Ez a létező legmélyebb bizalom. A hit fő szándéka nem csupán az, hogy megkapjon valamit, vagy elvégezzen valamit, vagy váljon valamivé. A hit Istennel hoz minket kapcsolatba. A hit egy kapcsolat, és mindig az Istennel való kapcsolatunk feltétele. Isten helyez hitet a szívünkbe, hogy higyjünk Őbenne, és aztán Ő adja a hitet ahhoz is, hogy megtegyük akaratát.


A János 2:23-24 azt írja, „Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta Magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat.” A kifejezés, „rábízza magát” ugyanazt jelenti, mint „hinni". A hitük nem volt valódi, és Jézus tudta ezt. Amikor azonban a hitünk valódi, akkor Jézus igenis ránk bízza Magát! Képzeld csak el, Krisztus bizalommal közeledik hozzánk! Isten ígéretei, velünk való törődése és kapcsolata akkor válik megélhetővé, amikor ez a feltétlen bizalom létrejön. Isten az Ő személyét kijelentette Ábrahámnak az ő hitén keresztül, és velünk is megteszi, ha hiszünk!



Nap 2

A tervről

Félelem elleni vakcina 4. Rész

Az egész világ a koronavírusról beszél, és nagyon sok ember szívét megragadta a félelem. Elkészítettünk egy 60 napos bibliatanulmány-sorozatot, amelyet öt különálló részre osztottunk. Az alábbiakban a „Félelem elleni vak...

More

Köszönetet szeretnénk köszönetet mondani a CfaN Christ For All Nations számára e terv megvalósításáért. További információkért kérjük keresse fel: https://www.cfan.hu

A YouVersion cookie-kat használ a felhasználói élmény személyre szabása érdekében. Weboldalunk használatával elfogadod a cookie-k használatát az Adatvédelmi szabályzatunkban leírtak szerint