Az elme harctere - áhítatMinta

“Nem tehetek róla!!”

Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és halál, áldás és átok között! Válasszátok hát az életet, hogy sokáig élhessetek ti is, meg utódaitok is! - 5 Mózes 30:19

Mikor Isten elkezd bánni a rossz viselkedésünkkel könnyű azt mondani, hogy „nem tehetek róla”, de ahhoz bátorság és hit kell, hogy azt mondjuk „készenállok, hogy felelősséget vállaljak és egyenesbe hozzam az életemet.”

A hárítás, azaz nem szembe nézni a problémával, nagy gond. A rossz dolgok nem tűnnek csak úgy el az életünkből csak mert nem vagyunk hajlandóak szembenézni velük. Mi gyakran elbújunk a problémák elől és ameddig ezt tesszük, hatalmuk van felettünk. Az élve eltemetett problémák sosem halnak meg

Sok éven keresztül nem voltam hajlandó foglalkozni azzal, hogy gyerekkoromban szexuális zaklattak. Az apám bántalmazott ezért azon a héten, mikor betöltöttem a 18-at, elköltözte otthonról. Azt hittem sikerült elmenekülnöm a probléma elől, de nem vettem észre, hogy a probléma a lelkemben volt. Benne volt a gondolataimban, a hozzáállásomban és a szavaimban is. Befolyásolta a cselekedeteimet és az összes kapcsolatomat is. Eltemettem a múltamat és eldugtam a cuccaimat. Nem kell a múltban élnünk, sőt Isten Igéje arra bátorít, hogy felejtsük el és engedjük el. De ez nem azt jelenti, hogy szabadon figyelmen kívül hagyhatjuk a múltunk eredményeit is és megjátszhatjuk, hogy nem érzünk fájdalmat.

Rosszul viselkedtem és negatívan álltam hozzá dolgokhoz. Sok kifogásom is volt. Nem törődtem semmivel a múltamból, csak sajnáltam magam és azt mondtam: nem tehetek róla, nem az én hibám, hogy bántalmaztak. És tényleg nem az én hibám volt. De az az én felelőségem volt, hogy megengedjem Istennek, hogy segítsen túljutnom a sok köteléken, amit a bántalmazásom miatt éltem meg. 

Isten úgy kezdet megszabadítani, hogy elkezdett foglalkozni a rossz gondolataimmal, amiket elfogadtam és beengedtem. A gondolkodásomnak meg kellett változnia mielőtt az életem megváltozhatott. Először nem is akartam felelősséget vállalni a gondolataimért. Úgy gondoltam nem tehetek arról, mit gondolok, a dolgok csak egyszerűen behatolnak a fejembe! Aztán lassan megtanultam, hogy meg tudom válogatni a gondolataimat és szándékosan tudok dolgokra gondolni. Megtanultam, hogy nem kell minden gondolatot elfogadnunk, ami megjelenik a fejünkben. El tudjuk vetni a rosszakat és helyettesíteni tudjuk őket helyes gondolatokkal. 

Megtanultam, hogy ahelyett, hogy tehetetlennek érezném magam a gondolataim miatt, tudok és kell is valami pozitívat tennem. 

A legtöbb gondolatunk szokás eredménye. Mikor rendszeresen gondolunk Istenre és jó dolgokra, akkor helyes gondolatok válnak természetessé. Minden nap több ezer gondolat cikázik az elménkben. Lehet, hogy úgy érezzük nem tudjuk ezeket irányítani, pedig igen. Bár ahhoz, hogy rossz gondolataink legyenek, nem kell semmit tennünk, viszont ahhoz, hogy jó gondolataink legyen, sok erőfeszítés kell. Ahogy elkezdünk változtatni dolgokon, csatáznunk is kell majd. 

Az elménk a csatatér és a sátán elsőrendű módszere, hogy véghez vihesse a gonosz tervét, az elménken keresztül vezet. Ha úgy érezzük nincs hatalmunk a gondolataink felett, akkor a sátán tőrbe csal minket és legyőz. Ehelyett elhatározhatjuk, hogy Istennek tetsző módon gondolkodunk. Folyamatosan döntéseket hozunk. Honnan jönnek ezek a döntések? A gondolatainkból erednek. Azokból lesznek a szavaink és a cselekedeteink. 

Isten nekünk adta a választás hatalmát, hogy jó gondolatokat választhassunk a rosszak helyett. De mikor elkezdjük használni ezt a hatalmat, akkor folytatnunk is kell a jó gondolatok választását. Ez nem egy egyszeri döntés, de idővel könnyebbé válik. Minél jobban a Biblia olvasása, az ima, dicsőítés és hívők társasága tölti ki az életünket, annál könnyebb folytatnunk a jó gondolatok választását. 

Lehet úgy hangzik, mintha azt próbálnám mondani, hogy a keresztény élet egy folyamatos vívódás. Ez részben igaz is, de ez csak egy darabja a történetnek. Túl sokan akarnak győzedelmes keresztény életet élni, de nem hajlandóak harcolni a csatákban. A győzelem viszont azt jelenti, hogy legyőzzük az akadályokat. Arra is emlékeznünk kell viszont, hogy Istennek engedetlenül élni nehezebb, mint a győzedelmes életet választani. Lehet, hogy vannak nehézségek, de hosszútávon megérik. 

Jól gondolkodni gyakorlást igényel és nem mindig egyszerű, és természetellenesnek tűnik számunkra, hogy csak a jóra koncentráljunk. De ha tudjuk, hogy ez az életünk útja – most és mindörökké – akkor megéri a megpróbáltatásokat és nehézségeket. 

Mikor kétségek és félelem ostromol, akkor erősnek kell maradnunk. Nem akarjuk soha többé azt mondani, hogy nem tehetünk erről. El akarjuk hinni és ki akarjuk mondani: Isten velem van és Ő erősít meg engem és segít, hogy győzhessek. Pál apostol így fejezte ki: „De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket! Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.” – 1 Korintus 15:57-58

Van választásunk. Nem csak lehet választásunk, hanem szoktuk is használni. Ha nem tereljük el a rossz gondolatokat, akkor megengedjük, hogy megtámadjanak és elfogjanak minket. 

Időbe telik, hogy a jót tudjuk választani és el tudjuk kergetni az ördögöt. Nem lesz könnyű, de a helyes irányba mozdulunk minden egyes alkalommal, amikor felelősséget vállalunk és jó döntést hozunk.  

Hatalmas Isten, emlékeztess arra, hogy tudok és szoktam is döntéseket hozni minden nap. Kérlek segíts, hogy figyelemmel tudjam követni a gondolataimat, csak azokat választva, amik segítenek legyőzni a gonoszt és megnyerik a csatát az elmémben. Jézus nevében, Ámen.