Vezess hatékonyabban biblikus bölcsességgelMinta

Tartalékolj az életnek

Előfordult már veled, hogy azt kívántad vagy azért imádkoztál, hogy bárcsak hosszabbak lennének a napok? Annyi a teendő és olyan kevés az idő! Csak taposod és taposod az utad, amíg belefáradsz és rádöbbensz, hogy bármit is csinálsz, nem elég. Sorolhatnám a példákat, de szerintem pontosan tudod, miről beszélek. Ezzel nem vagy egyedül. Ez a vezetés és az élet természetes velejárója. Látszólag sosem elég.

Van egy fantasztikus vezető a csapatomban, nevezzük Trentnek. Sokszor hallom tőle, hogy minden munkában 120-150 százalékon pörög. Trent szerint ő „mindenét beleadja”. Vezetőként nagyra értékelem, ha a beosztottaim elkötelezettek és a legjobbat hozzák ki magukból. Viszont tudatában kell lennünk annak, hogy szavainknak jelentősége van, meghatározzák a mondanivalónkat és a gondolkodásmódunkat. Nem létezik, hogy 100%-nál többet teljesítsünk. Ez gyakorlatilag lehetetlen, úgyhogy ne is mondjunk ilyet. 

A minap ez a elgondolás vezetett egy mélyreható és őszinte beszélgetéshez. Szerettem volna helyes megvilágításba helyezni hozzáállásunkat az élethez és a munkához, beleértve az energiáinkat és az erőfeszítéseinket. Szerettem volna rádöbbenteni a csapattársamat, hogy a hozzállása torz és igazításra szorul. Végül azt a feladatot adtam Trentnek, hogy tartalékoljon az életnek.

Igen, jól olvastad. Szentül hiszem, hogy fel kell ajánlanunk némi tartalékot az életnek, ha megfelelően szeretnénk fejlődni vezetőként. Tudom, ez szembemegy mindennel amit tanultunk és amit a világban látunk, de figyelj csak. Ha marad tartalékolnivalónk az életben, az csakis azért lehet, mert Isten először a legjobbat veszi ki belőlünk. Hagyj egy kis időt, hogy ráhangolódj erre az elmédben és a lelkedben. Az első és a legjobb amit beleadunk, ne a földi kapcsolatainkra, az edzésprogramunkra, a karrierünkre vagy a pénzügyeinkre jusson. Az elsőt és a legjobbat fordítsuk Istennel való kapcsolatunkra. Ennyi az egész.

A Bibliában végig Isten nekünk szánt áldásairól olvasunk. De elfelejtjük, hogy Ő egy féltékeny Isten, aki vágyik arra, hogy erős köteléke legyen velünk. Ez a gondolat szó szerint a képernyőről ugrott elém, amikor a Római levél 12. fejezetét olvastam. Pál arra biztatta a rómaiakat, hogy „ajánlják fel testüket Istennek tetsző élő és szent áldozatként”, hiszen ez „az igazi és helyes dicsőítés”. Minden porcikánk azért van, hogy felajánljuk Istennek. Így imádjuk Őt. Isten legyen az első az életünkben és szánjuk Neki az abszolút legjobbunkat.

Vizsgáld meg komolyan egy napodat. Korábban kelsz, hogy edz, de alig jut időd a nap folyamán Istenre? Felülírják Őt a munkahelyi prioritásaid? Megterhelő kapcsolataid vannak, amelyek elveszik az időt Istentől? Nem számít mi az, fogadd el tőlem a kihívást és hozd előre Istent, add Neki mindenből az elsőt és a legjobbat, hogy aztán Ő sokszorosan szétoszthassa a maradékot.

Amit biztosan tudok: ha mindenből az elsőt és a legjavát teszed le Isten elé, Ő megfogja ami marad és áldásként használja fel, akár számunkra felfoghatatlan módokon is. A mókuskerékből csak akkor tudsz kiszállni, ha Istenből akarsz többet, nem magadból. Nézd át friss szemmel a mai fontossági sorrended.

Istenem, amikor ma elmerülök az Igédben, segíts, hogy láthassam, hol nincsenek összhangban az elfoglaltságaim, a prioritásaim és a vágyaim a Te akaratoddal. Legyél kegyes és jóindulatú, hogy úgy láthassak, ahogy Te látsz, és hogy a Te Szavad betölthesse a szívemet és a lelkemet.