Élő reménység: húsvéti visszaszámlálásMinta

„Miért hagytál el engem?”

Képzeld el, amint a keresztre feszített Jézust figyeled, Aki csak úgy tud lélegezni, hogy feltolja Magát a csuklójában és bokájában lévő szögek segítségével.

Ahogy közeledik a nap vége, összeszedi minden erejét, hogy újra feltolja magát, és felkiálthasson: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Ha őszintén meggondoljuk, biztos velünk is előfordult már, hogy feltettük a kérdést Istennek: „Hol vagy ebben a helyzetben? Miért hagytál el engem?”

Miként kellene reagálnunk olyankor, amikor egyedül érezzük magunkat, félünk, vagy mindenki elhagyott minket?

Jézus kiáltása a kereszten valójában a huszonkettedik zsoltár szavait idézi, amely egy profetikus siralom Dávid király tollából. Ez a zsoltár sok szempontból is Jézusról szól, de ezen kívül még három jó tanáccsal is szolgál azoknak, akik egyedül érzik magukat:

1. Mondd el őszintén Istennek, mit érzel!

Minden kapcsolat őszinteségen alapszik, ezért ha úgy érzed, Isten elhagyott téged, mondd el Neki! Tedd fel kérdéseidet, és készítsd fel a szívedet arra, hogy meghalld válaszait.

2. Add Istennek a dicsőséget mindenképpen!

Az ember érzései nem változtatnak a tényen, hogy Isten méltó az imádatunkra. Sőt, gyakran Isten dicséretében találjuk meg a gyógyírt aggodalmunkra, hiszen amikor Isten személyére figyelünk, előbb-utóbb megváltozik a nézőpontunk, még akkor is, ha a helyzetünk nem.

3. Emlékeztesd Istent ígéreteire!

A huszonkettedik zsoltárban Dávid tulajdonképpen azt mondta Istennek: „Tudom ki vagy, s mivel Te soha nem változol, ments meg engem, ahogyan megmentetted népedet is.” Emlékeztetni Istent az Ő ígéreteire nem csak egy hitben tett lépés, de emlékeztető is számunkra Isten hűségéről.

Végül, Isten hűsége Jézus kereszthalálában testesült meg. Jézus önként szenvedett egyedül a kereszten, hogy mi megtapasztalhassuk Isten örök társaságát. Jézus a huszonkettedik zsoltár profetikus beteljesülése, és mivel Ő elszenvedte azt, hogy Isten elfordul Tőle, nekünk soha sem fog hátat fordítani.

Szánj egy percet arra, hogy elgondolkozol Jézus világmegváltó áldozatán.

Imádkozz: Jézus, köszönöm, hogy megmentettél attól, hogy örökké távol kelljen élnem Tőled, mert Te ezt önként vállaltad helyettem. Segíts ma kicsit lelassítanom és elgondolkodnom áldozatod jelentőségén, és megadnom neked azt a tiszteletet és dicsőséget, amelyet megérdemelsz. Mindegy mit érzek, Te mindig érdemes vagy a dicséretemre, ezért úgy döntök, hogy Téged imádlak. Jézus nevében, ámen.