VAKMERŐ SZERETETMinta

A vakmerő szeretettől a vakmerő életig  

A hamarosan „tékozló” fiúvá váló fiú, aki a két testvér közül a fiatalabb volt, egy felettébb szokatlan dolgot tett, amivel durván megbecstelenítette apja iránta való szeretetét, csak azért, hogy esztelen életét megvalósíthassa. Gyakorlatilag azt mondta: „Apám, tudom, hogy még nem haltál meg, de nem várhatok tovább — akarom az örökségemet most!” Bár az apának nem volt kötelessége egy ilyen esztelen követelést teljesíteni, meglepő módon mégis megtette, amit a fia kért tőle. Felosztotta tehát a vagyont, és a jog szerinti részét átadta fiatalabb fiának. 

Röviddel ezután a kalandvágyó fiatal felmarkolta a pénzt, búcsút intett unalmas életének és a kisvárosi létnek, és belevetette magát a nagyvárosi élet forgatagába. Bár a Biblia nem írja le részletesen, hogy miket tett ott, de annyit elárul, hogy „eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott” (Lukács 15:13). Ez azt jelenti, hogy esztelenül élt — a mának élt, semmi nem számított neki, csak a mámor néhány röpke másodperce. Nem számított neki a családja. Nem számított az egészsége. Nem számított a munkája, se a hírneve, se az, hogy milyen példát ad a körülötte levőknek — semmi nem számított, csak az eufória. Ezt az izgatottságot akarta. Ezért élt.

Ezt a magatartást ünneplik ma a mozifilmek, és így élnek sokan a való életben — de milyen szörnyű ez a fajta gondolkozás és élet! Hihetetlenül önző és felelőtlen. Rövidlátó, éretlen és pusztító, és pontosan odavezet, ahova a tékozló fiú is jutott — zsákutcába. Teljességgel esztelen dolog a pillanatnyi élvezeteket és testi kielégülést minden más fölé helyezni! Ha a tékozló fiú úgy is gondolta, hogy tudja a siker gyorshívó számát, hamarosan rá kellett döbbennie, hogy rossz számot hívott.