József utazása

Szerző: Danny Saavedra

„Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.« . . . József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét.” — Máté 1:20–21, 24

Előfordult már veled, hogy olyan dolgot vállaltál, ami később rossz befektetésnek bizonyult? Te is úgy érezted magad, mint egy csalódott vásárló? Hogy mire gondolok pontosan? Nos, megesett már veled az, hogy vettél egy autót, amelyről úgy informáltak, hogy jó állapotban van, aztán pár hónap múlva kiderült, hogy a hűtő tönkrement és egy rakat pénzbe kerül az alkatrészcsere és a javíttatás? Vagy történt már veled olyan, hogy jelentkeztél egy állásra, amelynek adott feladatköre volt, majd később, amikor betöltötted azt, olyan feladatokat és felelősséget ruháztak rád, amelyekben nem volt korábban szerzett tapasztalatod, ráadásul fizetésemelés, új titulus vagy az addig ellátott feladatok másra ruházása nélkül tették mindezt? Az ilyen helyzetekben azt mondjuk magunkban, „Én nem erre vállalkoztam!”

Mit gondolsz, hogyan érezte magát József, amikor kiderült, hogy menyasszonya, akivel még soha nem élt házaséletet, terhes? Mit érzett vajon, amikor Mária előállt egy bizarr, már-már hihetetlen, szinte őrült történettel egy angyalról, szeplőtelen fogantatásáról, és a Messiásról? Bár Mária állította, hogy a gyermek a Szentlélektől fogant, Józsefnek biztosan nehéz volt ezt megemésztenie. Valószínűleg nem hitt neki. De őszintén, ki hitte volna el? El tudom képzelni, hogy ezen a ponton „becsapott vásárlónak” érezte magát.

Te mit tettél volna ebben a helyzetben? Legtöbbünk az effajta „többet kaptam, mint amire vállalkoztam” helyzetben, vagy amikor a dolgok nem megegyezés szerint alakulnak (talán ismerősek az internettel kapcsolatos gondok), azonnal hívja az ügyfélszolgálatot, s mindjárt egy felettessel akar beszélni, és azzal fenyegetőzik, hogy felmondja a szerződést, ha nem kapja meg azt, amiért fizetett. József helyében a legtöbb ember nyilvánosan megalázta volna Máriát. Egyesek talán a törvény-adta lehetőségeket tejes mértékben kihasználva halálra köveztették volna Máriát. József azonban nem a legtöbbek közül való volt . . .

Józsefet nem említik gyakran az evangéliumok, nem is tudunk részleteket az életéről, de egy biztos: József igaz ember volt (Máté 1:19). A Biblia nem sok embert jellemez úgy, hogy „igaz ember”. Ez a kijelentés egy olyan bibliai elit társaságba sorolja Józsefet, ahova olyan férfiak tartoznak, mint Noé, Dániel és Jób. A Máté evangéliuma első fejezetének tizenkilencedik igeverse azt írja, hogy, „József igaz ember volt , és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.” Nem akarta megszégyeníteni, nem kívánta a halálát, inkább egy csöndes, együttérző megoldás mellett döntött.

Ekkor azonban egy angyal látogatta meg Józsefet álmában, és azt mondta neki, nyugodtan vegye feleségül Máriát, mert a gyermek a méhében valóban a Megváltó. József ekkor ismételten azt gondolhatta volna, Én nem erre vállalkoztam! Neveljem fel a Megváltót? Én csak egy ács vagyok. Nem lettem erre felkészítve. Ez már túl sok nekem. Rám ne számítsatok! De nem ez történt. Ehelyett, amikor felkelt, mindent úgy tett, ahogy az angyal parancsolta.

József egy nehéz helyzettel került szembe. Arra kérte Isten, hogy vegyen feleségül egy olyan nőt, aki már az esküvőjük előtt teherbe esett, s viselje majd a kritizálást, a pletykákat, s a szégyent, ami ezzel a döntéssel jár. Nem olvasunk Mária és József nagy esküvői ünnepléséről. Családjaik valószínűleg nem támogatták frigyüket, József azonban bátran viselte mindezt, és megmutatta Isten iránti hűségét abban, hogy sajátjaként felnevelte Jézust. Engedelmes volt egy komoly kihívást jelentő helyzetben is.

Életünk során magunk is szembekerülünk olyan nehéz helyzetekkel, amelyekben azt mondjuk, én nem erre vállalkoztam. Sokféle megpróbáltatás lehet osztályrészünk, talán egy megvalósíthatatlannak tűnő missziós látást kell véghez vinnünk, vagy ki kell lépnünk a komfortzónánkból. A helyzet az, hogy Isten gyakran bíz ránk többet, mint amire magunk vállalkoztunk. Gyakran vezet minket olyan helyzetbe, amelyet képtelenek vagyunk egyedül megoldani. Ezt azért teszi, hogy ki tudjuk fejezni iránta való hűségünket és engedelmességünket, és hogy teljes mértékben az Ő erejére, bölcsességére, és útmutatására hagyatkozzunk, tudván, hogy Ő átvisz minket az adott helyzeten.

Mint József, döntsünk mi is az engedelmesség és hűség mellett, bármibe is kerüljön az! S ne feledjük, mire vállalkoztunk — arra, hogy az Úr iránti engedelmességünk és Fiának követése eredményeként az Úr kegyelmében részesülünk. Ragaszkodjunk az ígérethez, miszerint az Ő kegyelme elegendő számunkra, és az Ő ereje a mi gyengeségünkben lesz tökéletessé . . . különösen azokban a helyzetekben, amikor többet kapunk, mint amire vállalkoztunk vagy több nehezedik ránt, mint amit elbírnánk!