Menj, Tedd, Mondd, Add: A Jézus iránti alárendeltség szabadságaMinta

Oda megyek, ahová Te vezetsz

Senki sem szeret megrekedni. Rossz dologként emlegetjük azt, ha folyton ugyanabban a malomkerékben kell hajtanunk, vagy érzelmileg elakadunk. Megrekedve lenni azt jelenti, hogy nem történik előrelépés, vagy növekedés. Ugyanez igaz a lelki életünkre is: Be kell látnunk, mindannyian érezzük úgy néha, hogy megrekedtünk a lelki utazásunk során. A jó hír az, hogy Jézus el akar juttatni valahová minket, az Ő követése pedig egy eltökélt szándék arra nézve, hogy oda megyünk, ahova Ő akarja, hogy menjünk. Ha Jézusra hallgatunk, nem fogunk hosszabb időszakokra megrekedni.

Abrám így tett, s erről Mózes első könyvének tizenkettedik fejezetében olvashatunk. Abrám úgymond megrekedt szülővárosában, de aztán Isten megparancsolja neki, hogy hátrahagyva országát és családját, egy hihetetlen utazásra induljon, arra a földre, amelyet Isten mutat neki. Abrám hit-lépéseinek eredménye egy új nemzet lett, amely tisztelte Istent, és Abrám engedelmességének köszönhetően az ő vérvonalán érkezett el a Messiás az emberiség megváltásra.

A zsidókhoz írt levél tizenegyes fejezetének nyolcas igeverse azt írja, Abrám engedelmeskedett Istennek és „elindult, nem tudva, hova megy”. Példázta számunkra azt, hogy oda menni, ahova Isten szólít minket, végső soron hit kérdése: az Úr jóságára és mindenható tervére való támaszkodás. Bármilyen helyzetben is legyünk, amikor hitre van szükségünk, a dolog kockázatos és időnként akár félelmetes is, mivel nem tudjuk, mi mindent hoz majd az adott döntésünk. Amikor úgy döntesz, nekifutsz, azt is eldöntötted, hogy szembenézel a félelmekkel.

Amikor Jézus földi küldetése véget ért, a következő parancsot adta tanítványainak: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet.” (Máté 28:19). János evangéliumának tizenhetedik fejezetében így imádkozik Jézus az Ő Atyjához, „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba." Amikor oda megyünk, ahova Jézus küld minket, az elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy tanítványokká, azaz Jézus követőivé teszünk másokat. Sajnos sokan úgy állítják be Jézus parancsát, mint feladatot, amelyhez valamilyen különleges tehetségre van szükség, vagy mintha ez egy hivatásos misszionárius munkaleírása lenne. Valójában azonban számtalan módon ki tudjuk venni a részünket mások tanítványokká képzésében.

Ez ugyanúgy kötelessége Jézus minden követőjének, mint a vendégszeretet vagy a közbenjáró imádság. Amint átadod életed irányítását a Szentléleknek, mondd el Jézusnak, hogy oda mész, ahova Ő küld téged a lelki utadon, beleértve azt is, hogy másokat tanítványokká teszel. Engedd, hogy vezessen téged abban, hogy kit és miként tehetsz az Ő tanítványává.

Elmész oda, ahova Isten küld ma téged?

Kérdezd meg Őt, hogy kire tudnál ma hatással lenni, hogy ő is Jézus tanítványává váljon.