Isten életedre vonatkozó terveMinta

Talán Isten terve nem is annyira bonyolult, mint gondolnád.

Hallottál már olyat, hogy „Istennek terve van az életeddel”? Gyakran a szüleink vagy jó szándékú felnőttek beszélnek nekünk Isten tervéről, hogy ezzel bátorítsanak minket, de ha őszinték vagyunk, sokszor ezzel inkább megrémisztenek bennünket! A helyzet viszont a következő: Isten terve nem is annyira bonyolult, mint gondolnád. 

Az Ószövetségben van egy történet egy Abrám nevű férfiről. Mózes első könyve tizenkettedik részének első igeverse szerint, Isten azt mondta Abrámnak, hogy hagyja el a szülőföldjét, és menjen el egy olyan helyre, amelyet Ő mutat majd meg neki. Elhagyni a szülőföldedet, az otthonodat, egy olyan helyért, amelyről eddig még nem is hallottál? Ez elég rémisztően hangzik! Pedig bizony ugyanazon fejezet negyedik igeversében azt olvassuk, hogy „… Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki…” 

Isten soha nem mutatta meg Abrámnak a teljes tervet. Kicsivel kevesebb részletet mutatott meg, mint amennyit Abrám valószínűleg szeretett volna tudni. Ehelyett Isten mindig arra nézve adott neki útbaigazítást, hogy mi legyen a következő lépés.

Most pedig lelövöm a poént: engedelmessége miatt, Isten később Abrám nevét Ábrahámra változtatta, ami „sokak atyját” jelent. Ábrahám később sok nemzet atyjává vált, és később újra megjelenik a Zsidókhoz írt levél tizenegyedik részében, a bibliai hithősök listájában. Elég klassz, igaz?

Abrám nagyszerű példája a hit által élő embernek — még akkor is hitből cselekedett, amikor Istennek az életére vonatkozó tervéből csak részletet látott. Persze nem volt tökéletes, mégis az élete tele volt olyan alkalmakkal, amikor Istennek engedelmeskedett, még akkor is, amikor nem értette, mi folyik éppen. 

Tehát, amikor Istennek az életünkre vonatkozó tervéről van szó, Isten gyakran így tesz: Szól hozzánk az Ő Szavából (a Bibliából), és iránymutatást ad a következő néhány lépéshez. Igazából ennyiből áll Isten terve - új lépések sorozata, melyeket Isten iránti engedelmességből teszünk meg. 

A száztizenkilencedik zsoltár százötödik igeverse szerint Isten Igéje mécses a lábunk előtt és ösvényünk világossága. Ez az igevers nem olyan lámpáról beszél, mint amilyen a hálószobádban van, és megvilágít mindent. Inkább egy kis gyertyára utal. Egy gyertya nem ad sok fényt, hanem inkább éppen csak annyit, hogy azt lásd, ami egyenesen előtted van. Olyan ez, mint bemenni egy koromsötét szobába egy mini zseblámpával — csak pár lépésnyire látsz magad elé. 

Isten nem mutatja meg az életünkre vonatkozó teljes tervét nekünk, ahogyan Abrámnak sem tette. Ha megtenné, nem lenne szükségünk arra, hogy hitből éljünk és Őbenne bízzunk. Isten ehelyett az Ő Szavából és megbízható Krisztus-követők által szól hozzánk, hogy segítsen nekünk a következő lépésben — miközben mi lépésről-lépésre haladunk.