Lukács 22
22
Júdás Krisztust elárulja
(Vers 1–2: v. ö. Máté 26,1–5. Márk 14,1–2.)
1Elközelgetett pedig a kovásztalan #2 Móz. 12,2–20. Mát. 26,1.2. Márk 14,1.2. Ján. 11,55–57. kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik. 2És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; #Mát. 26,3–5. Ján. 11,47–50. mert féltek a néptől.
(Vers 3–6: v. ö. Máté 26,14–16. Márk 14,10–11.)
3Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek #Ján. 11,27. neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala; 4És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és #Mát. 26,14.15. Márk 14,10. a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. 5És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; 6Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
Husvéti bárány és úrvacsorája
(Vers 7–23: v. ö. Máté 26,17–29. Márk 14,12–25.)
7Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle #2 Móz. 12,6. öletni a husvéti báránynak; 8És elküldé #Mát. 26,17–20. Márk 14,12–17. Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. 9Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? 10És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy. 11És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? 12És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. 13Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. 14És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, #Mát. 26,20–30. Márk 14,17–26. Ján. 13,21–26. és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. 15És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: 16Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. 17És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: 18Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének #Márk 14,25. gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. 19És minekutána #1 Kor. 11,24.25. a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 20Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. 21De ímé annak #Mát. 26,21–23. a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. 22És az embernek Fia jóllehet, elmegy, #Mát. 26,24. Márk 14,21. mint #Zsolt. 41,10. Dán. 9,26. elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! 23És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
A tanítványok nagyravágyása
24Támada pedig köztük versengés is, #rész9,46. hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
(Vers 25–26: v. ö. Máté 20,25–27. Márk 10,42–44.)
25Ő pedig monda nékik: A pogányokon #Mát. 20,25–27. Márk 10,42–44. uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. 26De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. 27Mert melyik #Mát. 20,28. nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. 28Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én #2 Tim. 2,12. kísérteteimben; 29Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, 30Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, #Mát. 19,28.29. és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
(Vers 31–34: v. ö. Máté 26,31–35. Márk 14,27–31. Ján. 13,36–38.)
31Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, #Mát. 26,69–73. mint a búzát; 32De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. 33Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni! 34És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz #Mát. 26,34. Márk 14,30. Ján. 13,38. engem. 35És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket #rész9,3. 10,4. Mát. 10,5.9.10. erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. 36Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. 37Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: #Ésa. 53,12. Márk 15,28. És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. 38Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Jézus szenvedése az Oljafák hegyén
(Vers 39–46: v. ö. Máté 26,30.36–46. Márk 14,26.32–42.)
39És kimenvén, méne az ő szokása szerint az #Mát. 26,36–46. Márk 14,32–42. Ján. 18,1.2. Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. 40És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 41És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, 42Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! 43És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. 44És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, #Zsid. 5,7. mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. 45És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, 46És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel #Mát. 26,45.46. és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Elfogatás
(Vers 47–53: v. ö. Máté 26,47–56. Márk 14,43–49. Ján. 18,2–11.)
47És mikor még beszéle, ímé #Mát. 26,47–56. Márk 14,43–50. Ján. 18,3–12. sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. 48Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? 49Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? 50És közülök valaki megvágá #Ján. 18,10.11. a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. 51Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. 52Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy #Mát. 26,55. jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? 53Mikor minden nap veletek voltam a #rész19,45.47. templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez #rész18,31–33. a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Péter megtagadja Jézust
(Vers 54–62: v. ö. Máté 26,57–58.69–75. Márk 14,53–54.66–72. Ján. 18,12–18.25–27.)
54Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap #Mát. 26,57.58. házába. Péter pedig követi vala távol. 55És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle #Mát. 26,69–74. Márk 14,66–72. Ján. 18,17. 25–27. ő velök. 56És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala! 57Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! 58És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! 59És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is. 60Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt #Mát. 26,75. a kakas. 61És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas #vers 34. Ján. 13,38. szól, háromszor megtagadsz engem. 62És kimenvén Péter, keservesen síra.
Jézus szenvedése Kajafás előtt
(Vers 63–65: v. ö. Máté 26,67–68. Márk 14,65.)
63És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, #Mát. 26,57–75. Márk 14,53–72. Ján. 18,13–27. csúfolják vala, vervén #Ésa. 50,6. őt. 64És szemeit betakarván, arczul csapdosák #Márk 14,65. őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere? 65És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
(Vers 66–71: v. ö. Máté 26,59–66. Márk 14,55–64.)
66És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő #Mát. 27,1.2. gyülekezetükbe, 67Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: 68De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. 69Mostantól fogva ül #Mát. 26,64.65. az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. 70Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! 71Azok pedig mondának: Mi szükségünk van #vers 67. még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
Jelenleg kiválasztva:
Lukács 22: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain