János 13
13
A lábmosás
1A husvét ünnepe #Mát. 26,2. Márk 14,1. Luk 22,1. előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. 2És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, 3Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott #rész3,35. 17,2. Mát. 11,27. 28,18. néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, 4Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. 5Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. 6Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? 7Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. 8Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. 9Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! 10Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is #rész13,10. tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11Tudta #rész6,64. ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! 12Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? 13Ti engem így hívtok: Mester, #Mát. 23,8–10. és Uram #1 Kor. 8,6.. És jól mondjátok, mert az vagyok. 14Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. 15Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. 16Bizony, bizony mondom néktek: A #rész15,20. Mát. 10,24. Luk. 6,40. szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. 17Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. 18Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: #Zsolt. 41,10. A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. 19Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit #Mát. 10,40. Luk. 9,48. elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
Jézus jelzi árulóját
(Vers 21–30: v. ö. Máté 26,21–25. Márk 14,18–21. Luk. 22,21–23.)
21Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul #Mát. 26,21. Márk 14,18. Luk. 22,21. engem. 22A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. 23Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén #rész21,20. nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. 24Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? 25Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? 26Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. 27És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. 28Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. 29Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál #rész12,6. vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. 30Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
A szeretet új parancsa
31Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne. 32Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt. 33Fiaim, egy kevés ideig még #rész7,33. veletek vagyok. Kerestek #rész7,34. 8,21. majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom. 34Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást #rész15,12. 3 Móz. 19,18. Mát. 22,39. Gal. 6,2. Jak. 2,8. 1 Pét. 1,22. 1 Ján. 2,5.8–10. 3,11. 4,16.21. szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Jézus megjósolja, hogy Péter őt megtagadja
(Vers 36–38: v. ö. Máté 26,33–35. Márk 14,29–31. Luk. 22,31–34.)
36Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban #rész21,18.19. utánam jössz. 37Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! 38Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem #Mát. 26,34. Márk 14,30. Luk. 22,34. háromszor megtagadsz engem.
Jelenleg kiválasztva:
János 13: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain