Márk evangéliuma 4

4
Példázat a magvetésről
(Mt 13:1–9; Lk 8:4–8)
1Jézus ezután ismét a tó partján tanított. Mivel nagyon sokan gyűltek össze körülötte, beszállt egy halászbárkába, amely ki volt kötve, a parthoz közel. Ott leült, az emberek pedig a parton maradtak. 2Jelképes történetek segítségével tanította őket sokféle igazságra. Ezt mondta:
3„Figyeljetek rám! Egyszer egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. 4Ahogyan szórta a vetőmagot, néhány a keményre taposott ösvényre esett. Ezeket a madarak mind felkapdosták. 5Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. 6De amikor a nap felkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem eresztették mélyre a gyökerüket, teljesen el is száradtak. 7Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. Így ezek a magok sem hoztak termést. 8A magok egy része azonban jó földbe esett, kikelt, szárba szökkent, és termést hozott. Az egyik harmincszor, a másik hatvanszor, ismét másik százszor annyit termett, mint amennyit a gazda elvetett.”
9Ezután pedig ezt mondta: „Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”
Ti megérthetitek Isten Királyságának titkait
(Mt 13:10–17; Lk 8:9–10)
10Később, amikor Jézus már egyedül maradt, a körülötte lévők, meg a tizenkét tanítványa odament hozzá, és megkérdezték a jelképes történetekkel kapcsolatban.
11Így válaszolt nekik: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de másoknak mindent csak példázatokban mondok el, hogy
12»csak nézzék, nézzék, mégse lássák,
csak hallgassák, hallgassák, mégse értsék meg,
hogy ne forduljanak Istenhez,
és bűneikre ne nyerjenek bocsánatot.«”#4:12 Idézet: Ézs 6:9–10.
A magvetés történetének magyarázata
(Mt 13:18–23; Lk 8:11–15)
13Azután Jézus ezt kérdezte: „Nem értitek ezt a történetet? Akkor hogyan fogjátok megérteni az összes többit?! 14A földműves olyan emberhez hasonlít, aki Isten üzenetét hirdeti. 15Az ösvényre hullott magok esete azokat az embereket jelképezi, akik hallják ugyan Isten üzenetét, de a Sátán azonnal kilopja azt a szívükből. 16A köves földbe vetett magok esete azokat példázza, akik hallják Isten üzenetét, és nagy örömmel azonnal be is fogadják. 17De az üzenet nem tud meggyökerezni, ezért csak rövid ideig él bennük. Amikor baj és üldözés éri őket Isten üzenete miatt, hamar kiábrándulnak és elfordulnak tőle. 18A tüskés gyomok közé hullott magok esete olyanokat jelképez, akik hallják és befogadják Isten üzenetét. 19De azután a földi élet gondjai, a meggazdagodásra való törekvés, vagy az egyéb dolgok utáni szenvedélyes vágyakozás elfojtja bennük Isten üzenetét, ezért nem hoznak termést.
20A jó földbe vetett magok esete azokat jelképezi, akik Isten üzenetét hallják és befogadják, majd az felnő bennük, és termést is hoz: az egyiknél harmincszorost, a másiknál hatvanszorost, a harmadiknál százszorost.”
Minden titok kitudódik
(Lk 8:16–18)
21Azután Jézus megkérdezte őket: „Azért gyújtják-e meg az olajmécsest, hogy egy kosár alá, vagy az ágy alá tegyék? Nem! A mécsest a mécstartóra kell helyezni, 22mert minden rejtett dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik. 23Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”
24Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok. 25Akinek ugyanis már van, annak majd még többet adnak. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.”
Isten Királysága olyan, mint a gabonaföld
26Ezt is mondta nekik Jézus: „Isten Királysága hasonlít a gabonaföld műveléséhez. A földműves először kimegy a földjére magot vetni. 27Azután telnek-múlnak a napok, és a magok kicsíráznak, a növény pedig növekszik, senki sem tudja, hogyan. 28Igen, a növények először szárat növesztenek, azután kalászt hoznak, végül szemeket nevelnek a kalászban. 29Amikor a szemek beérnek, a gazda azonnal learatja a gabonát, mert elérkezett az aratás ideje.”
A mustármag példázata
(Mt 13:31–32, 34–35; Lk 13:18–19)
30Ezt is mondta nekik Jézus: „Mihez hasonlítsam Isten Királyságát? Milyen példázattal magyarázzam? 31Ahhoz hasonlít, ahogyan a mustármagból kifejlődik a növény. Amikor elvetik, ez a mag minden más magnál kisebb, 32de mire felnövekszik, már nagyobb lesz az összes többi kerti veteménynél. Olyan nagy ágakat növeszt, hogy az égi madarak is fészket rakhatnak az árnyékában.”
33Még sok, ehhez hasonló jelképes történettel tanította az embereknek Isten üzenetét. Annyit mondott nekik, amennyit meg tudtak érteni. 34Mindig ilyen példázatokat használt, ha tanította őket, de mikor egyedül maradt a tanítványaival, nekik mindent meg is magyarázott.
Jézus lecsendesíti a vihart
(Mt 8:23–27; Lk 8:22–25)
35Ugyanazon a napon, estefelé Jézus azt mondta a tanítványainak: „Menjünk át a túlsó partra!” 36Otthagyták tehát az embereket, és elindultak azzal a bárkával, amelyben ülve Jézus addig tanított. Más bárkák is követték őt. 37Hirtelen erős szélvihar csapott le a tóra. A hullámok átcsaptak a bárka oldalán, s az már kezdett megtelni. 38Eközben Jézus a bárka hátsó részén aludt, a holmikon. A tanítványok azonban felkeltették: „Mester, nem törődsz vele, hogy elpusztulunk?!”
39Ekkor Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és azt mondta víznek: „Csend legyen! Hallgass el!” Ekkor elállt a szél, és kisimult a tó vize.
40Majd azt mondta nekik: „Miért rémültetek meg? Még mindig nem hisztek?”
41A tanítványokat nagy félelem fogta el, és ezt kérdezgették egymástól: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

Jelenleg kiválasztva:

Márk evangéliuma 4: EFO

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be

A YouVersion cookie-kat használ a felhasználói élmény személyre szabása érdekében. Weboldalunk használatával elfogadod a cookie-k használatát az Adatvédelmi szabályzatunkban leírtak szerint