Márk evangéliuma 11
11
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe
(Mt 21:1–11; Lk 19:28–40; Jn 12:12–19)
1Amikor Jeruzsálem közelébe értek, és az Olajfák hegyénél elérték Bétfagét és Betániát, Jézus előreküldte két tanítványát: 2„Menjetek be az előttetek lévő faluba! Amint odaértek, találtok ott egy kikötött szamárcsikót, amelyen még soha senki sem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide! 3Ha valaki megkérdezné: »Miért viszitek el?«, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de hamarosan visszaküldi.”
4A tanítványok elmentek, és az utcán egy ház kapuja mellett megtalálták a kikötött szamárcsikót. 5Amikor eloldották, néhányan az ott állók közül megkérdezték: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” 6A tanítványok azt válaszolták, amit Jézus mondott nekik, így elengedték őket. 7Jézushoz vitték a szamárcsikót, ráterítették a felsőruháikat, ő pedig felült rá. 8Ahogy haladt az úton, sokan a felsőruhájukat a földre terítették, Jézus elé. Mások meg a közelben lombos ágakat vágtak le, és azokat is eléje szórták. 9A Jézus előtt és mögött vonuló nagy tömeg mind azt kiáltotta:
„Hozsánna!#11:9 Hozsánna Héber szó, amelyet segítséget kérő imádságban szoktak használni. Itt azonban üdvözlő felkiáltás, amellyel Jézust, mint királyt köszöntötték.
Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön!#11:9 Idézet: Zsolt 118:25–26.
10Áldott legyen atyánknak, Dávidnak
közeledő királysága!
Hozsánna a magasságban Istennek!”
11Ezután Jézus bevonult Jeruzsálembe, a Templom területére, és miután mindent megnézett, tizenkét tanítványával együtt kiment Betániába, mivel már későre járt az idő,
Megátkozza a fügefát
(Mt 21:18–19)
12Amikor másnap elindultak Betániából, Jézus megéhezett. 13Már távolról meglátott egy lombos fügefát. Odament, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. De csak leveleket talált, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. 14Ekkor azt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” Ezt a tanítványai is hallották.
Kizavarja a kereskedőket a Templomból
(Mt 21:12–17; Lk 19:45–48; Jn 2:13–22)
15Ezután bementek Jeruzsálembe. Amikor a Templom területére érkeztek, Jézus kizavarta azokat, akik ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait is. 16Azt sem engedte meg, hogy bárki bármit átvigyen a Templom területén. 17Majd így tanította őket: „Az Írásban ez áll: »Házam imádság háza lesz minden nép számára#11:17 Idézet: Ézs 56:7..« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”#11:17 Idézet: Jer 7:11.
18Amikor a főpapok és a törvénytanítók ezt meghallották, keresni kezdték a módját, hogyan tudnák Jézust elpusztítani. De féltek is tőle, mert az egész nép csodálta a tanítását. 19Amikor beesteledett, Jézus a tanítványaival együtt kiment a városból.
A hit ereje
(Mt 21:20–22)
20Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az gyökerestől kiszáradt. 21Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester! Ez az a fügefa, amelyet megátkoztál — nézd, hogy kiszáradt!”
22Jézus így válaszolt: „Legyen bennetek Isten hite! 23Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Menj, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik — akkor úgy is lesz. 24Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni! 25Amikor megálltok imádkozni, és eszetekbe jut, hogy valaki ellen panaszotok van, bocsássatok meg neki, hogy Mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket!” 26#11:26 Néhány korai görög kézirat még hozzáteszi a 26. verset is: „De ha nem bocsátotok meg, akkor Mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek.”
Kitől származik Jézus hatalma?
(Mt 21:23–27; Lk 20:1–8)
27Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor Jézus a Templom területén járt, odajöttek hozzá a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői, 28és kérdőre vonták: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
29Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok, akkor megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. 30Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre!”
31Azok meg így tanakodtak egymás között: „Ha azt feleljük, hogy Istentől volt, azt mondhatja rá: »Akkor miért nem hittetek neki?« 32De azt mégsem mondhatjuk, hogy csak emberektől volt…”. A vezetők ugyanis féltek a néptől, mert Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartotta.
33Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket” — felelt nekik Jézus.
Jelenleg kiválasztva:
Márk evangéliuma 11: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International