Lukács evangéliuma 22
22
A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik
(Mt 26:1–5, 14–16; Mk 14:1–2, 10–11; Jn 11:45–53)
1Közeledett már a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amit Páska ünnepnek is neveztek. 2A főpapok és törvénytanítók keresték a módját, hogyan végezzenek Jézussal, de ezt titokban akarták megtenni, mert féltek a néptől.
Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel
3A Sátán belement Júdás Iskáriótesbe, aki Jézus tizenkét apostola közé tartozott. 4Ezután Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, és megbeszélte velük, hogyan adhatná a kezükbe Jézust, hogy letartóztassák. 5A vezetők nagyon megörültek Júdás ajánlatának, és megegyeztek vele, hogy megfizetik. 6Ettől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust olyankor adja az ellenségei kezébe, amikor nincs körülötte nagy tömeg.
Az utolsó Páska-vacsora
(Mt 26:17–25; Mk 14:12–21; Jn 13:21–30)
7Elérkezett a Kovásztalan kenyerek ünnepe, amely előtt fel kell áldozni a páskabárányt. 8Jézus azt mondta Péternek és Jánosnak: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a Páska-vacsorát, hogy együtt megehessük!”
9Ők megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?”
10Jézus így válaszolt: „Ahogy beértek a városba, találkozni fogtok egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, ahová megy, 11és mondjátok a ház gazdájának, hogy a Mester kérdezi, hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét tanítványaival? 12Ekkor ő mutat nektek egy nagy, berendezett szobát az emeleten. Ott készítsétek el!”
13A tanítványok elmentek, és előkészítették a vacsorát. Mindent úgy találtak, ahogy Jézus mondta.
Az Új Szövetség megkötése
(Mt 26:26–30; Mk 14:22–26; 1Kor 11:23–25)
14Amikor eljött az ideje, Jézus asztalhoz telepedett apostolaival együtt. 15Ezt mondta nekik: „Mennyire kívántam, hogy a páskát veletek együtt ünnepelhessem, még a szenvedéseim előtt! 16Mert mondom nektek, hogy egészen addig nem fogok ismét Páska-vacsorát enni, amíg be nem teljesedik Isten Királyságában.”
17Azután Jézus kezébe vett egy pohár bort, hálát adott Istennek, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindannyian! 18Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön Isten Királysága.”
19Majd fogta a kenyeret, s miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ugyanezt tegyétek ti is — így emlékezzetek rám!” 20Hasonlóképpen, a vacsora végén egy pohár bort vett a kezébe, és ezt mondta: „Ez a pohár bor az Új Szövetséget jelenti, amely akkor lép életbe, amikor a véremet, vagyis az életemet értetek adom.
Ki az áruló?
21De nézzétek: velem együtt eszik az, aki elárul engem! 22Mert az Emberfia el fog menni, ahogyan az el van rendelve, de jaj annak, aki elárulja őt!”
23Az apostolok ekkor egymástól kérdezgették, ki lehet az, aki ilyet tenne közülük.
Ki a legnagyobb?
24Ezután az apostolok vitatkozni kezdtek, hogy ki a legnagyobb közöttük. 25Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Az Istent nem ismerő nemzetek királyai hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat. Akiknek pedig hatalmuk van mások fölött, jótevőknek hívatják magukat. 26Ti azonban ne legyetek ilyenek! Éppen ellenkezőleg: aki közöttetek a legnagyobb, az olyan legyen, mintha ő lenne a legkisebb! Aki vezető, az olyan legyen, mint a többiek szolgája! 27Mert ki a nagyobb: akit kiszolgálnak, vagy az, aki kiszolgál? Bizony az, akit kiszolgálnak! Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál nektek.
28Ti vagytok, akik mindeddig kitartottatok mellettem minden próbatételben. 29Ahogyan Atyám királyi hatalmat adott nekem, úgy most én is királyi hatalmat bízok rátok. 30Királyságomban velem együtt fogtok majd enni és inni az én asztalomnál. Királyi trónokon ültök és uralkodtok majd Izráel népének tizenkét törzse felett.”
Én imádkoztam érted
(Mt 26:31–35; Mk 14:27–31; Jn 13:36–38)
31„Simon, Simon#22:31 Simon Péter apostol másik neve. a Sátán engedélyt kért, hogy próbára tehessen titeket, és megrostáljon, mint a búzát, 32de én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát. Amikor majd visszatérsz hozzám, erősítsd a testvéreidet!”
33Erre Péter így felelt: „Uram, kész vagyok börtönbe menni, vagy ha kell, meg is halni veled együtt!”
34Jézus így válaszolt: „Péter, én mondom neked, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor letagadod még azt is, hogy ismersz engem!”
Készüljetek fel a nehéz időkre!
35Azután így folytatta: „Amikor elküldtelek titeket pénz, tartalék ruha és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?”
Ők pedig így feleltek: „Nem, mindenünk megvolt.”
36Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „De most, akinek van pénze vagy tarisznyája, vegye magához! Ha pedig nincs kardja, adja el a felsőruháját, és az árán vegyen egyet! 37Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam ennek az Írásnak:
»Úgy bántak vele, mint egy bűnözővel.«#22:37 Idézet: Ézs 53:12.
Igen, ezt rólam írták meg, és hamarosan be is fog teljesedni.”
38A tanítványok ekkor így feleltek: „Nézd, Uram, itt van két kard!”
Ő pedig így válaszolt: „Elég!”
A Gecsemáné-kertben
(Mt 26:36–46; Mk 14:32–42)
39Ezután Jézus szokása szerint kiment a városból az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték. 40Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”
41Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötvenlépésnyire. Letérdelt, és így imádkozott: 42„Atyám, ha ez egyezik akaratoddal, vidd el tőlem ezt a poharat, hogy ne kelljen kiinom!#22:42 poharat… kiinom A „pohár” a Jézusra váró megpróbáltatások és szenvedések jelképe, „kiinni” pedig azt jelenti: elfogadni ezeket, és keresztülmenni rajtuk. De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” 43Ekkor egy angyal jelent meg a Mennyből, és megerősítette Jézust, 44aki a halálos küzdelemben még erőteljesebben imádkozott. Verejtéke úgy hullott a földre, mintha vércseppek lettek volna.#22:43–44 Néhány görög kéziratból ez a két a vers hiányzik. 45Amikor befejezte az imádkozást, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy a szomorúság miatt elaludtak. 46Felkeltette őket: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”
Jézust letartóztatják
(Mt 26:47–56; Mk 14:43–50; Jn 18:3–11)
47Amikor ezt mondta, egy csoport érkezett oda. Júdás vezette őket, a tizenkét apostol egyike, aki Jézushoz lépett, hogy köszöntésül megcsókolja az arcát.
48Jézus így szólította meg: „Júdás, így árulod el az Emberfiát? Ezzel a baráti köszöntéssel adsz nekik jelt?” 49Amikor a körülötte levő tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték tőle: „Uram, vágjuk-e őket a kardunkkal?” 50Valamelyik apostol rá is vágott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
51De Jézus rászólt arra, akinél a kard volt: „Állj meg! Hagyd abba!” Azután megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.
52Majd odafordult a főpapokhoz, a templomőrséghez és a nép vezetőihez, akik érte jöttek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! 53Amikor nap mint nap közöttetek voltam a Templom területén, nem fogtatok el. De most eljött a ti órátok: amikor a sötétség uralkodik.”
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust
(Mt 26:57–58, 69–75; Mk 14:53–54, 66–72; Jn 18:12–18, 25–27)
54Ekkor letartóztatták Jézust, elvezették, és a főpap házába vitték. Péter pedig távolról követte őket. 55Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és köré telepedtek, Péter is leült közéjük. 56Egy szolgálólány meglátta, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és ezt mondta: „Ő is Jézussal volt!”
57De Péter letagadta: „Asszony, nem ismerem őt!” 58Valamivel később másvalaki is meglátta Pétert, és megszólította: „Te is közéjük tartozol!”
De Péter így felelt: „Ember! Nem vagyok közülük való!”
59Körülbelül egy óra múlva valaki más is azt mondta: „Bizony, ő is Jézussal volt, hiszen Galileából való.”
60De Péter megint letagadta: „Ember, azt sem tudom, miről beszélsz!”
Még be sem fejezte, amikor felhangzott a kakas kukorékolása. 61Az Úr megfordult, és ránézett Péterre, akinek azonnal eszébe jutott, mit mondott neki Jézus: „Ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” 62Ezután Péter kiment, és keservesen sírt.
Jézust kicsúfolják
(Mt 26:67–68; Mk 14:65)
63A férfiak pedig, akik Jézust fogva tartották, csúfolni és verni kezdték. 64Bekötötték a szemét, és ezt mondták neki: „Na, most prófétáld meg, ki ütött rád!” 65Sok egyéb módon is gúnyolták, és szidalmazták.
Jézust kihallgatják a vallási vezetők
(Mt 26:59–66; Mk 14:55–64; Jn 18:19–24)
66Amikor felvirradt a reggel, összegyűltek a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók. Jézust eléjük, vagyis a Főtanács elé állították, és megkérdezték tőle: 67„Te vagy-e a Messiás? Mondd meg nekünk!”
Ő így felelt: „Ha megmondom, nem hiszitek el nekem, 68ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. 69De mostantól fogva az Emberfia ott ül majd Isten hatalmának jobb oldalán.”
70Ekkor azok megkérdezték: „Szóval, te vagy az Isten Fia?”
Ő így felelt: „Igen, én vagyok az.”
71Ők pedig ezt mondták: „Nincs szükségünk több tanúvallomásra! Most tőle magától hallottuk, hogy ezt mondta!”
Jelenleg kiválasztva:
Lukács evangéliuma 22: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International