Jeremiás siralmai 3
3
Jó az Örökkévaló szabadítására várni
1Én vagyok a férfi, aki fenyítést szenvedett,
akit az Örökkévaló haragjában megvert!
2Akit sötétségbe vitt,
világtalan vidéken vezetett.
3Bizony, én vagyok, akit megvert,
újra meg újra, egész nap!
4Elsorvasztotta testemet#3:4 testemet Szó szerint: „húsomat és bőrömet”.,
összetörte csontjaimat,
5körülkerített és megostromolt
keserűséggel és szenvedéssel,
6a sötétségbe helyezett,
mintha már meghaltam volna#3:6 mintha… volna Szó szerint: „mint azokat, akik már régen meghaltak”..
7Körülkerített, hogy meg nem szökhetek,
megnehezítette bilincseimet.
8Segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz,
de hiába: nem hallgatja meg.
9Utjaimat erős fallal zárta el,
s nem találok kiutat.
10Lesben áll, mint medve,
mint oroszlán a bozótban, hogy rám rohanjon.
11Lekergetett utamról, megszaggatott,
s otthagyott sebesülten.
12Felvonta íját, céltáblának felállított,
és nyilait rám lőtte.
13Belém fúródtak, bensőmbe találtak,
nyílvesszői mélyen megsebeztek.
14Gúnyolódnak rajtam a nemzetek,
csúfolnak engem napestig.
15Eltöltött keserűséggel az Örökkévaló,
megrészegített ürömmel.
16Földre tepert, fogaim kavicsokkal kitörte,
hamuba fektetett, porig alázott.
17Lelkem nem ismer békességet,
elfelejtettem a jólétet.
18Már azt gondoltam, végem van,
s nincs számomra reménység az Örökkévalónál.
19Uram, lásd meg szenvedésemet,
hontalanságomat, keserűségemet!
20Amíg ezen kesergek,
lelkem a földre roskad.
21De újra remény támad bennem,
ha meggondolom:
22Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,
mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
23Sőt, megújul minden reggel!
Bizony, nagy a te hűséged, Uram!
24Te vagy örökségem, Örökkévaló#3:24 Te… Örökkévaló Vagy: „Te vagy Istenem, Örökkévaló!”
— mondja a lelkem —,
ezért benned bízom, benned reménykedem!
25Jó az Örökkévaló azokhoz, akik benne bíznak,
akik jelenlétét keresik, kívánják.
26Bizony, jó várni és nyugton maradni,
amíg az Örökkévaló megszabadít!
27Jó, ha igát viselsz,
és türelmet tanulsz már fiatal korodban,
28ha egyedül ülsz, s nem panaszkodsz,
mikor az Úr igáját viseled,
29ha megalázod magad előtte
— hiszen van még remény —,
30ha engeded, hogy bántalmazzanak,
s eltűröd, hogy gyalázzanak.
31Mert az Úr nem fordul el tőlünk örökre!
32Megszomorít, de meg is könyörül rajtunk,
mert hűséges szeretete kifogyhatatlan.
33Hiszen nem szíve szerint büntet meg,
nem annak örül, ha megalázhat!
34Hogy a föld összes foglyait
lába alá tiporja valaki,
35hogy kiforgassák jogaiból a szegényt
a Magasságos Isten szeme láttára,
36hogy a perben igazságtalanul ítéljenek,
— ezt az Úr nem nézi ölbe tett kézzel!
37Ki tehetne bármit,
amit az Úr nem parancsolt?
38Vajon nem a Magasságos Isten szava szerint
történik velünk jó és rossz?
39Miért panaszkodik hát, aki él,
miért zúgolódik saját vétke büntetése miatt?
40Vizsgáljuk hát meg életünket,
és térjünk vissza az Örökkévalóhoz!
41Emeljük fel kezünket#3:41 Emeljük fel kezünket Vagyis: imádkozzunk, de teljes szívvel, ne csak „látványos gesztusokkal!”
és szívünket a Menny Istenéhez:
42„Bizony, vétkeztünk és lázadtunk ellened, Urunk,
azért nem bocsátottál meg nekünk!
43Haragodba burkolóztál,
üldöztél és kíméletlenül öldöstél minket!
44Sűrű felhővel vetted körül magad,
könyörgésünk elől elzárkóztál.
45Megvetett söpredékké tettél bennünket
a nemzetek között.
46Ellenségeink nagy hangon
gyaláznak minket,
47rettegés fenyeget, csapdába estünk,
romlás és pusztulás a részünk.”
48Szememből könnypatakok folynak
népem romlása miatt.
49Éjjel-nappal sírok,
könnyeim szüntelen patakzanak,
50amíg az Örökkévaló le nem néz a Mennyből,
amíg ránk nem tekint!
51Fáj a lelkem,
mikor látom városom lakóinak sorsát.
52Ellenségeim ok nélkül vadásztak rám,
mint egy madárra,
53sziklaverembe dobtak elevenen,
s köveket hajigáltak fejemre.
54Elborította fejemet a víz,
s már azt hittem, végleg elvesztem.
55Téged hívtalak segítségül,
a verem mélyéről,
56s te meghallottad segélykiáltásomat:
„Örökkévaló, ne fogd be füledet
sóhajtásom és kiáltásom előtt!”
57Közel jöttél hozzám, mikor hívtalak,
szívemhez szóltál: „Ne félj!”
58Igen, Örökkévaló, te lettél védelmezőm,
megmentetted életemet!
59Láttad, hogyan bántak velem ellenségeim,
ítélj hát javamra!
60Nézd, milyen bosszúállók,
hogyan forralnak gonosz terveket!
61Hallottad gúnyolódásukat, Örökkévaló,
és aljas terveiket,
62hogyan rágalmaznak egész nap,
s hogyan szidalmaznak folytonosan.
63Akár ülnek, akár állnak,
mindig engem gyaláznak.
64Fizess meg nekik, Örökkévaló,
minden gonosz tettük szerint!
65Sötétítsd el szívüket,
átkod sújtsa,
66haragod üldözze őket, Örökkévaló,
töröld el őket a föld színéről örökre!
Jelenleg kiválasztva:
Jeremiás siralmai 3: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International