János evangéliuma 4
4
Jézus beszélget a samáriai asszonnyal
1Egyesek azt híresztelték a farizeusoknak, hogy Jézus több tanítványt merít be és vonz maga köré, mint Bemerítő János. 2(Bár maga Jézus nem merített be senkit, csak a tanítványai.) 3Mikor Jézus erről tudomást szerzett, elhagyta Júdeát, és újra visszatért Galileába. 4Útközben keresztül kellett mennie Samárián.
5Így jutott el egy samáriai város, Sikár szélére. Ez a hely közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet egykor Jákób adott a fiának, Józsefnek. 6Mivel Jézus az utazástól elfáradt, leült a kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő. 7-8A tanítványok éppen bementek a városba, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”
9A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre, mikor én samáriai asszony vagyok?!” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal.)
10Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled — s akkor te kértél volna vizet tőle, ő pedig friss forrásvizet#4:10 friss forrásvizet Szó szerint: „élő vizet”. A következő versben is. adott volna neked.”
11Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, hogyan vennél forrásvizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. 12Nagyobb lennél, mint Jákób atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk? Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is.”
13Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, 14de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”
15„Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.
16Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és jöjjetek vissza!”
17Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”
Jézus így felelt: „Ez valóban igaz, nincs férjed! 18Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál.”
19Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy! 20Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, júdaiak, azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”
21Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki a Mennyei Atyát akarja imádni. 22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön. 23Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják. 24Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”
25Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”
26„Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondta neki Jézus.
27Ebben a pillanatban érkeztek meg a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.
28Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit: 29„Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?” 30Azok pedig kimentek Jézushoz.
31Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”
32De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”
33A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”
34Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott. 35A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra! 36Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató. 37A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.« 38Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”
39Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nekem, amit csak tettem.” 40Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük, és ő ott is maradt még két napig. 41Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.
42Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.”
A fiad élni fog!
(Mt 8:5–13; Lk 7:1–10)
43Két nap múlva Jézus továbbment Galileába. 44(Korábban azt mondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.) 45Amikor odaért, a galileaiak szívesen fogadták, ugyanis voltak közöttük olyanok, akik ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.
46Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. 47Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott. 48Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”
49De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”
50Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!”
Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament. 51Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.
52Megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek.
Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.
53Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog!” — és hitt Jézusban egész családjával együtt.
54Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.
Jelenleg kiválasztva:
János evangéliuma 4: EFO
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Bible League International