A királyok második könyve 5

5
Elizeus meggyógyítja Naámánt a leprából
1Naámán Arám királyának hadvezére volt. A király nagyra becsülte és kedvelte, mert az Örökkévaló sokszor adott Naámán által győzelmet Arám seregének. Ez a férfi maga is híres harcos volt, de egyszer leprás lett.
2Történt egyszer, hogy Arámból portyázó csapatok törtek be Izráel területére, és többek között egy kisleányt is elraboltak. Ez a kislány Naámán feleségének a szolgálója lett, 3és egyszer azt mondta úrnőjének: „Bárcsak találkozhatna uram a prófétával, aki Samáriában él! Ő biztosan meggyógyítaná a leprából.”
4Mikor ezt Naámán megtudta, bement a királyhoz, és elmondta neki.
5A király ezt mondta: „Rendben van, menj el Samáriába, én meg levelet írok, s azt add át Izráel királyának!”
Naámán el is indult, és vitt magával ajándékba 10 talentum#5:5 10 talentum Mai mértékkel kb. 350 kg. ezüstöt, 6 000 sékel#5:5 6 000 sékel Mai mértékkel kb. 70 kg. aranyat és 10 öltözet ruhát. 6Amikor megérkezett Izráel királyához, átadta neki Arám királyának levelét, amelyben ez állt: „Elküldtem hozzád a szolgámat, Naámánt, hogy gyógyítsd meg a leprából”.
7Amikor Izráel királya ezt elolvasta, kétségbeesett, és megszaggatta a ruháját. Így kiáltott föl: „Hát Isten vagyok én, akinek hatalma van élet és halál fölött?! Miért küldi hozzám ezt az embert, hogy gyógyítsam meg őt a leprából? Gondoljátok csak meg: nyilván ürügyet keres, hogy a seregével megtámadjon bennünket!”
8Azonban ez a hír Elizeushoz, Isten emberéhez is eljutott, aki — mikor meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját — ezt üzente neki: „Ne ess kétségbe! Kérlek, küldd el hozzám azt az embert, hogy megtudja: van próféta Izráelben!”
9Így is történt: Naámán a harci szekereivel elment Elizeus házához, s megállt a kapuban. 10De Elizeus csak a szolgáját küldte ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj, merítkezz bele a Jordán folyó vizébe hétszer, és meggyógyul a bőröd, megtisztulsz a leprától.”
11Naámán erre nagyon megharagudott, és azt mondta: „Nahát, még ilyet! Azt gondoltam, a próféta biztosan kijön a házából, megáll előttem, és segítségül hívja Istenének, az Örökkévalónak a nevét! Azután a kezét a sebeim fölé helyezi, és úgy gyógyít meg! 12Vannak folyók Arámban is, még jobbak is, mint Izráelben! Ha már vízbe kell merítkeznem ahhoz, hogy meggyógyuljak, ott van az Abáná és a Parpar Damaszkuszban, azoknak a vizében is megmártózhatok!” Azzal mérgesen visszafordult, és hazafelé indult.
13A szolgái azonban tisztelettel megkérdezték Naámántól: „Urunk, ha a próféta valami nagy és nehéz dolgot mondott volna, azt megtetted volna a gyógyulásodért, igaz? Akkor mennyivel inkább megteheted ezt a csekélységet. Csak belemerítkezel a vízbe, és meggyógyulsz!”
14Naámán hallgatott rájuk, és elment a Jordánhoz. Belegázolt a vízbe, és hétszer egymás után megmerítkezett benne, ahogy az Isten embere mondta. A bőre azonnal teljesen egészséges lett, mint egy kisgyermeké. Megtisztult a leprából.
15Ezután Naámán, kíséretével együtt visszatért Elizeushoz, Isten emberéhez, megállt előtte, és ezt mondta: „Nézd, most már tudom, hogy Izráel Istenén kívül nincs más Isten sehol a világon! Kérlek, fogadj el tőlem, a szolgádtól egy kis ajándékot!”
16De Elizeus ezt válaszolta: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, akit szolgálok, olyan biztos, hogy nem fogadok el tőled semmiféle ajándékot.”
Naámán még unszolta egy ideig, de Elizeus hajthatatlan maradt. 17Akkor Naámán ezt kérte: „Ha már nem fogadsz el tőlem ajándékot, akkor kérlek, adj nekem ebből a földből annyit, amennyit két öszvér elbír! Mert szolgád ezentúl nem fog más istennek áldozatot bemutatni, csak az Örökkévalónak. 18Csak azt az egyet bocsássa meg az Örökkévaló nekem, szolgádnak, hogy amikor uram, a király bemegy Rimmón templomába, hogy azt az istent imádja, akkor nekem is vele kell mennem, és meg kell hajolnom. Ezt nem kerülhetem el, mert a király ilyenkor az én karomra szokott támaszkodni. Csak ezt a dolgot bocsássa meg nekem az Örökkévaló!”
19Elizeus így felelt erre: „Menj csak el békességben!”
Géházi megbűnhődik kapzsisága miatt
Ezután Naámán a kíséretével elindult, hogy hazatérjen Arám földjére. De még nem jutottak messzire, 20amikor Géházi, Elizeus szolgája azt gondolta: „Nahát, hogy az én mesterem semmi ajándékot nem fogadott el ettől az arám Naámántól! Esküszöm az Örökkévalóra, hogy utána futok, és szerzek tőle valamit magamnak!” 21Így is történt: Géházi utána futott Naámánnak. Amikor az meglátta Géházit, leszállt a kocsijáról, és elébe ment. Megkérdezte: „Minden rendben van?”
22„Nincs semmi baj — felelte Géházi —, csak mesterem utánad küldött, és ezt üzeni: »Nézd, most érkezett hozzám két fiatalember a próféták közösségéből, Efraim hegyvidékéről. Kérlek, küldj nekik egy talentum#5:22 egy talentum Mai mértékkel kb. 36 kg. ezüstöt és két öltözet ruhát!«”
23Naámán ezt felelte: „Kérlek, vigyél nekik két talentum ezüstöt!” Rá is beszélte, és két zsákba töltve küldött vele két talentum ezüstöt, meg két öltözet ruhát. Két szolgájának parancsolt, hogy vigyék vissza az ajándékot Géházival. 24Amikor a két szolgával a dombhoz ért, Géházi elvette a csomagokat a kezükből, őket meg visszaküldte Naámánhoz. Azután a kincseket elrejtette a házban, 25ő meg visszament Elizeushoz.
Amikor belépett, ura megkérdezte: „Honnan jössz, Géházi?”
„Nem mentem sehová, uram” — mondta a szolga.
26„Amikor Naámán leszállt a szekeréről, hogy eléd menjen, bizony, ott volt az én szívem, és mindent láttam, hallottam! — válaszolta Elizeus. — Most van az ideje, hogy szerezz magadnak pénzt, ruhát, olajfa-ligeteket, szőlőskerteket, juhokat, marhákat és szolgákat?! 27Naámán betegségét azonban megszerezted magadnak és utódaidnak örökre!”
Amikor Géházi elment onnan, a bőre olyan fehér volt, mint a hó: leprás lett.

Kiemelés

Megosztás

Másolás

None

Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be

A YouVersion cookie-kat használ a felhasználói élmény személyre szabása érdekében. Weboldalunk használatával elfogadod a cookie-k használatát az Adatvédelmi szabályzatunkban leírtak szerint