Jeremiás siralmai 1
1
Az elpusztult Jeruzsálem
1Jaj, de magára maradt
az egykor oly népes város!
Olyanná lett, mint az özvegy.
Nagy volt a népek között,
úrnő a tartományok között,
de kényszermunkássá lett!
2Sírva sír az éjszakában,
könny áztatja arcát.
Senki sem vigasztalja
azok közül, akik szerették,
barátai mind hűtlenné lettek,
ellenségeivé váltak.#Zsolt 69,21
3A nyomorúság és terhes szolgálat után
fogságba került Júda.
Ott lakik a pogányok között,
de nem talál nyugodt helyet.
Üldözői mind utolérik
nyomorúságában.
4Gyászolnak a Sion útjai,
nincs, aki ünnepekre járjon.
Kapui mind elpusztultak,
papjai sóhajtoznak.
Szüzei szomorkodnak,
neki csak keserűsége van!
5Elnyomói fölülkerekedtek,
ellenségei jólétben élnek.
Az Úr szomorította meg
sok vétke miatt.
Gyermekei fogságba mentek
elnyomóik előtt.
6Odalett Sion leányának
minden ékessége.
Vezérei olyanok lettek, mint a szarvasok,
amelyek nem találnak legelőt:
erőtlenül mentek
üldözőik előtt.
7Visszagondol Jeruzsálem
nyomorúsága és hontalansága idején
arra, hogy milyen jó dolga volt
az elmúlt időkben.
De népe ellenség kezébe esett,
és nem volt segítője,
csak nézték ellenségei,
és nevettek romlásán.
8Sokat vétkezett Jeruzsálem,
beszennyezte magát.
Volt tisztelői mind lenézik,
mert látták gyalázatát.
Ő maga is sóhajtozott,
és elfordult.
9Ruhája szegélye piszkos;
nem gondolt a jövendőre.
Szörnyű mélyre süllyedt,
nincs vigasztalója.
Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,
milyen fölfuvalkodott az ellenség!
10Kinyújtotta kezét az ellenség
Sion minden drága kincsére.
Látnia kellett, amint bementek
szentélyébe azok a népek,
akikről azt parancsoltad:
Nem mehetnek be gyülekezetedbe!#5Móz 23,4
11Az egész nép sóhajtozik,
kenyeret keresgélnek,
odaadják értékeiket
ennivalóért, hogy föléledjenek.
Nézd, Uram, és lásd meg,
mennyire lenéznek minket!
12Mindnyájan, akik erre jártok,
nézzetek ide, és lássátok:
Van-e oly fájdalom,
mint az én fájdalmam,
amelyet nekem okoztak,
amellyel megszomorított az Úr
izzó haragja napján?!
13A magasból tüzet bocsátott
csontjaimba, és eltiport engem.
Hálót feszített ki lábaim elé,
és hanyatt ejtett engem.
Elhagyottá tett,
beteggé naphosszat.
14Számon tartotta vétkeimet,
összefonódtak kezében,
és nyakamra csavarodva
megrendítették erőmet.
Olyanok kezébe adott az Úr,
akiknek nem tudok ellenállni.
15Félredobta hőseimet mind
mellőlem az Úr.
Kitűzte azt a napot,
melyen összetörte ifjaimat;
sajtóba taposta az Úr
Júda szűz leányát.#Ézs 63,3
16Ezek miatt sírok én,
szemem könnybe lábadt,
mert messze van vigasztalóm,
aki engem föléleszthetne.
Fiaim odalettek,
oly erős az ellenség.
17Sion kinyújtja a kezét,
de nincs vigasztalója.
Az Úr rendelt elnyomókat
mindenünnen Jákób ellen.
Jeruzsálemre úgy tekintettek,
mint egy tisztátalanra.
18Igazságos az Úr,
mert szembeszálltam parancsával.
Halljátok meg mind, ti népek,
és lássátok fájdalmamat:
szüzeim és ifjaim
fogságba mentek.
19Hívtam azokat, akik szerettek,
de ők cserbenhagytak.
Papjaim és véneim
elpusztultak a városban,
amikor ennivalót keresgéltek,
hogy föléledjenek.
20Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok,
belsőm háborog,
vergődik bennem a szívem,
mert nagyon engedetlen voltam.
Ott kint a fegyver öli gyermekeimet,
otthon a halál.
21Hallották, hogy sóhajtozom,
de nincs vigasztalóm.
Minden ellenségem hallotta bajomat,
és örvendezett, hogy így tettél,
és elhoztad a napot, melyet kitűztél.
Járjanak ők is úgy, mint én!
22Jusson eléd minden gonoszságuk,
és bánj velük úgy,
ahogyan velem bántál
sok vétkem miatt!
Bizony, sokat sóhajtozom,
és beteg a szívem!
Jelenleg kiválasztva:
Jeremiás siralmai 1: HUNB
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation © Hungarian Bible Society, 1990