YouVersion Logo
Search Icon

Lukács 24

24
Krisztus feltámadása
(Vers 1–12: v. ö. Máté 28,1–8. Márk 16,1–8. Ján. 20,1–13.)
1A hétnek első napján #Mát. 28,1–10. Márk 16,1–10. Ján. 20,1–18. pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök. 2És a követ a sírról elhengerítve találák. 3És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. 4És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben: 5És mikor ők megrémülvén a #Márk 16,5.6. földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? 6Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt #Mát. 17,22.23. néktek, még mikor Galileában volt, 7Mondván: Szükség #rész9,22. 17,25. Mát. 16,21. 17,22. 20,18. Márk 8,31. 9,31. 10,33. az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. 8Megemlékezének azért az ő szavairól. 9És visszatérvén a #Mát. 28,8–10. sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. 10Valának pedig #rész8,2.3. Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. 11De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik. 12Péter azonban felkelvén #Ján. 20,3–8. elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
Jézus megjelenik az Emmausba menő tanítványoknak
(Vers 13–35: v. ö. Márk 16,12–13.)
13És ímé azok közül ketten #Márk 16,12. mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. 14És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. 15És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. 16De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. 17Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? 18Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? 19És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: 20És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. 21Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. 22Hanem valami közülünk való asszonyok #vers 10. Mát. 28,8. is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; 23És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. 24És azok közül némelyek, kik velünk valának, #vers 12. elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. 25És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! 26Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a #Zsolt. 110,7. Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? 27És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle #Dán. 9,26. Csel. 4,28. megirattak. 28Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. 29De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 30És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 31És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. 32És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá #vers 27. nékünk az írásokat? 33És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. 34Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, #1 Kor. 15,5. és megjelent Simonnak! 35És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
Jézus megjelenik az apostoloknak
(Vers 36–49: v. ö. Márk 16,14–18. Ján. 20,19–23. 1 Kor. 15,5.)
36És mikor ezeket beszélék, megálla maga #Márk 16,14. Ján. 20,19. 1 Kor. 15,5. Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! 37Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. 38És monda nékik: Miért háborodtatok meg, #Márk 4,40. és miért támadnak szívetekben okoskodások? 39Lássátok meg az #Ján. 20,20.27. én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! 40És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 41Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? 42Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, 43Melyeket elvőn, és előttök #Csel. 10,40.41. evék. 44És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy #Mát. 16,21. szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. 45Akkor #Csel. 16,14. megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. 46És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a #Dán. 9,26. halálból harmadnapon: 47És prédikáltatni az #Csel. 2,38. 4,12. ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. 48Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. 49És ímé én #Ján. 15,26. elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem #Csel. 1,4. 2,1–4. felruháztattok mennyei erővel.
Jézus mennybemenetele
(Vers 50–53: v. ö. Márk 16,19. Csel. 1,4–14.)
50Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. 51És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték #Márk 16,19. Csel 1,9. a mennybe. 52Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; 53És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és #Csel. 1,14. áldván az Istent. Ámen.

Currently Selected:

Lukács 24: HUNK

Highlight

Share

Copy

None

Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in

YouVersion uses cookies to personalize your experience. By using our website, you accept our use of cookies as described in our Privacy Policy