Lukács 10
10
A hetven tanítvány kiküldetése és visszajövetele
(Vers 1–12: v. ö. Máté 10,7–16.)
1Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala. 2Monda azért nékik: Az aratni való sok, #Mát. 9,37. de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. 3Menjetek #Mát. 10,16. el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4Ne hordozzatok erszényt, se #rész9,3. táskát, se sarut; és az úton #2 Kir. 4,29. senkit ne köszöntsetek. 5Valamely házba bementek, #Mát. 10,12.13. először ezt mondjátok: Békesség e háznak! 6És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. 7Ugyanazon házban #Mát. 10,11. Márk 6,10. maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás #5 Móz. 25,4. 1 Tim. 5,17.18. az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra. 8És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak: 9És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített #Mát. 3,2. hozzátok az Isten országa. 10Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok: 11Még a port #Mát. 10,14. Márk 6,11. Csel. 13,51. is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok. 12Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé. 13Jaj néked #Mát. 11,20–24. Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. 14Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek. 15És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni. 16A ki titeket #Mát. 10,40. Márk 9,37. hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött. 17Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! 18Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. 19Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon #Zsolt. 91,13. Csel. 28,3.5. és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. 20De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva #Zsid. 12,23. a mennyben.
Jézus hálaimája
(Vers 21–22: v. ö. Máté 11,25–27.)
21Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a #Mát. 11,25.26. 1 Kor. 1,19.26. bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. 22Mindent nékem #1 Kor. 15,27. adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem #Ján. 1,18. csak a Fiú, és a kinek a Fiú #Mát. 11,27. 1 Tim. 2,4. akarja megjelenteni. 23És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog #Mát. 13,16. szemek, a melyek látják azokat, #1 Pét. 1,10.12. a melyeket ti láttok. 24Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
Példázat az irgalmas samaritánusról
25És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? 26Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? 27Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, #5 Móz. 6,5. a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. 28Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és #Ezék. 20,11.12. Mát. 7,21. élsz. 29Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? 30Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. 31Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. 32Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. 33Egy samaritánus #Ján. 4,9. pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. 34És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. 35Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. 36E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett? 37Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.
Mária és Márta: egy a szükséges dolog
38Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy #Ján. 11,1. faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. 39És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus #Ján. 11,2. lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. 40Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. 41Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: 42De egy a szükséges #Préd. 12,15. dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.
Currently Selected:
Lukács 10: HUNK
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Public Domain