A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta:
Szeretlek, URam, erősségem!
Az ÚR az én kőszálam,
váram és megmentőm,
Istenem, kősziklám,
nála keresek oltalmat,
pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
Körülvettek a halál kötelei,
pusztító áradat rettent engem.
A sír kötelei fonódtak rám,
a halál csapdái meredtek rám.
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam,
segítségért kiáltottam Istenemhez.
Meghallotta hangomat templomában,
kiáltásom a fülébe jutott.
Megrendült és rengett a föld,
a hegyek alapjai megremegtek,
megrendültek, mert haragra gyúlt.
Füst jött ki orrából,
szájából emésztő tűz,
parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt,
homály volt lába alatt.
Kerúbon ülve repült,
szelek szárnyán suhant.
A sötétséget tette rejtekévé
maga körül, mint egy sátrat,
a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
Az előtte levő fényözönből
előtörtek fellegei
jégesővel és tüzes parázzsal.
Dörgött az ÚR az égben,
mennydörgött a Felséges
jégesővel és tüzes parázzsal.
Kilőtte nyilait, és szétszórta,
tömérdek villámot röpített ki.
Láthatóvá váltak a vizek medrei,
és feltárultak a világ alapjai
dorgálásodtól, URam,
haragod szelének fúvásától.
Lenyúlt a magasból, és fölvett,
a nagy vizekből kihúzott engem.
Megmentett engem ellenségem hatalmától,
gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
Rám törhetnek a veszedelem napján,
de az ÚR az én támaszom.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
