Ézsaiás 65
65
A bálványimádás
1Megkereshettek volna,
de nem kérdeztek,
megtalálhattak volna,
de nem kerestek.
Itt vagyok, itt vagyok!
– mondtam a népnek,
amely nem hívta segítségül nevemet.
2Kitártam kezemet naphosszat
az engedetlen nép felé,
amely nem a jó úton jár,
hanem a saját feje után.
3Ez a nép csak bosszant engem,
dacol velem szüntelen.
Kertekben mutatnak be áldozatot,
téglaoltárokon tömjéneznek.
4Sírkamrákban üldögélnek,
kriptákban töltik az éjszakát,
disznóhúst esznek,
és undorító moslék van az edényükben.
5Azt mondják: Maradj távol,
ne közelíts hozzám,
mert én szent vagyok!
Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz
füstje csavarná orromat.
6Föl van ez írva nálam.
Nem hallgatok,
amíg meg nem fizettem.
De megfizetek nekik, ahogy megérdemlik!
7Ezt mondja az Úr: A ti bűneitekért,
de egyben őseitek bűneiért is,
akik a hegyeken tömjéneztek,
és a halmokon gyaláztak engem,
régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.
Az Úr megmenti híveit
8Ezt mondja az Úr:
Ha mustot találnak a szőlőfürtben,
ezt mondják: Ne pusztítsd el,
mert áldás van benne!
Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is:
nem pusztítom el valamennyit.
9Adok még Jákóbnak utódokat,
Júdának is, akik hegyeimet öröklik.
Választottaim veszik birtokukba,
szolgáim laknak rajta.
10A Sárón juhok legelője lesz,
az Ákór-völgy marhák delelője,
népem birtoka;
azoké, akik engem keresnek.
11De nektek, akik elhagyjátok az Urat,
elfeledkeztek szent hegyemről,
a szerencseistennek terítetek asztalt,
a sorsistennőnek öntötök italáldozatot,
12fegyver lesz a sorsotok,
valamennyien a vágóhídra kerültök.
Mert szóltam, de nem feleltetek,
beszéltem, de nem hallgattatok rám,
hanem azt tettétek,
amit rossznak látok,
azt választottátok,
ami nem tetszik nekem.
13Azért ezt mondja az én Uram, az Úr:
Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!
Szolgáim inni fognak,
ti pedig szomjaztok!
Szolgáim örülni fognak,
ti pedig szégyent vallotok!
14Szolgáim ujjongani fognak
örvendező szívvel,
ti pedig majd fájó szívvel kiáltoztok,
és jajgattok összetört lélekkel!
15Neveteket csak átok formájában
hagyjátok választottaimra:
Így öljön meg az én Uram, az Úr! –
Szolgáinak pedig más nevet ad.
16Mert aki áldást mond a földön,
az igaz Isten nevével mond áldást,
és aki esküszik a földön,
az igaz Istenre esküszik.
Feledésbe mennek a régi bajok,
eltűnnek szemem elől.
Új teremtés
17Mert én új eget és új földet teremtek,
a régire nem is emlékeznek,
senkinek sem jut eszébe.
18Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké
annak, amit majd teremtek!
Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem,
népét pedig örömre.
19Vigadozni fogok Jeruzsálemmel,
és örvendezni népemmel.
Nem hallatszik ott többé
sírás és jajkiáltás hangja.
20Nem lesz ott olyan csecsemő,
aki csak néhány napig él,
sem öregember, aki magas kort ne érne.
Mert a legfiatalabb is
százévesen hal meg,
és aki nem ér meg száz évet,
átkozottnak számít.
21Házakat építenek, és ők laknak majd bennük,
szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét.
22Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,
nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze.
Mert népem élete
oly hosszú lesz, mint a fáké,
és amiért megdolgoztak,
választottaim maguk élvezhetik.
23Nem hiába fáradoznak,
nem veszedelemre szülnek,
mert az Úr áldott népe ez,
ők és leszármazottaik.
24Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,
még beszélnek, én már meghallgatom.
25A farkas a báránnyal együtt legel,
az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,
és a kígyónak por lesz a kenyere.
Nem árt és nem pusztít
szent hegyemen senki – mondja az Úr.
Jelenleg kiválasztva:
Ézsaiás 65: RÚF
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014