Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára. Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg keresztbe rá Manassé fejére tette, pedig Manassé volt az elsőszülött. Azután így áldotta meg Józsefet:
Az Isten, akinek színe előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák,
az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok
mind a mai napig,
az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat!
Rólam nevezzék el őket, meg őseimnek,
Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről!
Legyen számtalan utódjuk ezen a földön!
Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és utódaiból sok-sok nép támad majd. És így áldotta meg őket azon a napon:
A ti nevetekkel mondanak majd
áldást Izráelben:
Tegyen Isten olyanná,
mint Efraimot és Manassét!
Így helyezte Jákób Efraimot Manassé elé. Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól.