Márk 12
12
Példázat a szőlőművesekről
(Vers 1–12: v. ö. Máté 21,33–46. Luk. 20,9–19.)
1És kezde nékik példázatokban beszélni: #Mát. 21,33–46. Luk. 20,9–19. Egy ember #Ésa. 5,1.2. szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. 2És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. 3Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. 4És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. 5És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. 6Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 7Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. 8És megfogván azt, megölék, #Zsolt. 13,12. és a szőlőn kívül veték. 9Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. 10Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. #Zsolt. 118,22.23. 11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 12És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.
Az adófizetésről
(Vers 13–17: v. ö. Máté 22,15–22. Luk. 20,20–26.)
13És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják #Mát. 22,15–22. Luk. 20,20–26. őt a beszédben. 14Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? 15Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. 16Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré. 17És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok #Róm. 13,7. meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.
Kérdés a feltámadásról
(Vers 18–27: v. ö. Máté 22,23–33. Luk. 20,27–38.)
18És jövének #Mát. 22,23–33. Luk. 20,27–38. hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: 19Mester, Mózes #5 Móz. 25,5.6. azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének. 20Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya. 21És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképen; 22És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. 23A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? 25Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki #2 Móz. 3,2.6. az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. 27Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
Kérdés a legnagyobb parancsról
(Vers 28–34: v. ö. Máté 22,34–40. Luk. 20,39–40. 10,25–28.)
28Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden #Mát. 22,34–40. Luk. 10,25–28. parancsolatok között? 29Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: #5 Móz. 6,4.5. Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. 30Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. 31A második pedig hasonlatos ehhez: #3 Móz. 19,18. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. 32Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. 33És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint #1 Sám. 15,22. önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. 34Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: #Csel. 26,27–29. Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.
Krisztus Dávidnak Fia és ura
(Vers 35–37: v. ö. Máté 22,41–46. Luk. 20,41–44.)
35És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, #Mát. 22,41–46. Luk. 20,41–44. hogy a Krisztus Dávidnak Fia? 36Hiszen #Zsolt. 110,1. Dávid maga mondotta a #2 Sám. 23,2. Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 37Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.
Óvás az írástudóktól
(Vers 38–40: v. ö. Máté 23,5–7. Luk. 20,45–47.)
38Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, #Mát. 23,5–7. Luk. 20,45–47. a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket. 39És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket: 40A kik az özvegyeknek házát fölemésztik #Mát. 23,14. Luk. 20,47. és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
A szegény özvegy két fillére
(Vers 41–44: v. ö. Luk. 21,1–4.)
41És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. #2 Kir. 12,9. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. 42És egy szegény özvegy asszony is #Luk. 21,1–4. odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. 43Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. 44Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.
Jelenleg kiválasztva:
Márk 12: HUNK
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain
Márk 12
12
Példázat a szőlőművesekről
(Vers 1–12: v. ö. Máté 21,33–46. Luk. 20,9–19.)
1És kezde nékik példázatokban beszélni: #Mát. 21,33–46. Luk. 20,9–19. Egy ember #Ésa. 5,1.2. szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. 2És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. 3Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. 4És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. 5És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. 6Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 7Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. 8És megfogván azt, megölék, #Zsolt. 13,12. és a szőlőn kívül veték. 9Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. 10Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. #Zsolt. 118,22.23. 11Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 12És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.
Az adófizetésről
(Vers 13–17: v. ö. Máté 22,15–22. Luk. 20,20–26.)
13És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják #Mát. 22,15–22. Luk. 20,20–26. őt a beszédben. 14Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? 15Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. 16Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré. 17És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok #Róm. 13,7. meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.
Kérdés a feltámadásról
(Vers 18–27: v. ö. Máté 22,23–33. Luk. 20,27–38.)
18És jövének #Mát. 22,23–33. Luk. 20,27–38. hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: 19Mester, Mózes #5 Móz. 25,5.6. azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének. 20Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya. 21És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképen; 22És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. 23A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? 25Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki #2 Móz. 3,2.6. az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. 27Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
Kérdés a legnagyobb parancsról
(Vers 28–34: v. ö. Máté 22,34–40. Luk. 20,39–40. 10,25–28.)
28Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden #Mát. 22,34–40. Luk. 10,25–28. parancsolatok között? 29Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: #5 Móz. 6,4.5. Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. 30Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. 31A második pedig hasonlatos ehhez: #3 Móz. 19,18. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. 32Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. 33És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint #1 Sám. 15,22. önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. 34Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: #Csel. 26,27–29. Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.
Krisztus Dávidnak Fia és ura
(Vers 35–37: v. ö. Máté 22,41–46. Luk. 20,41–44.)
35És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, #Mát. 22,41–46. Luk. 20,41–44. hogy a Krisztus Dávidnak Fia? 36Hiszen #Zsolt. 110,1. Dávid maga mondotta a #2 Sám. 23,2. Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 37Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.
Óvás az írástudóktól
(Vers 38–40: v. ö. Máté 23,5–7. Luk. 20,45–47.)
38Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, #Mát. 23,5–7. Luk. 20,45–47. a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket. 39És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket: 40A kik az özvegyeknek házát fölemésztik #Mát. 23,14. Luk. 20,47. és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
A szegény özvegy két fillére
(Vers 41–44: v. ö. Luk. 21,1–4.)
41És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. #2 Kir. 12,9. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. 42És egy szegény özvegy asszony is #Luk. 21,1–4. odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. 43Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. 44Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.
Jelenleg kiválasztva:
:
Kiemelés
Megosztás
Másolás
Szeretnéd, hogy a kiemeléseid minden eszközödön megjelenjenek? Regisztrálj vagy jelentkezz be
Public Domain